emci világot lát

hát, jómunkásleány létemre dolgoztam. természetesen. :)

jó buli volt, ahogyan a karácsony is. nem is írok róla sokat, inkább megmutatom a képeket. 

munkábamenet már gyanús volt, hogy le vannak zárva az utak, és el vannak terelve a buszok. az óriáskivetítő is a közeledő buliról árulkodott:

sőt, most hogy így belegondolok, szerintem a toronyórán eddig nem volt ilyen égnekmeredő pálcika sem, sőt, koronát sem figyeltem még meg.a képen nem látszik, de istenbizony korona van ott a pálcika körül. majd kinagyítom nektek. 

az éttermet, a szokásostól eltérő módon terítettük meg: asztalterítő minden asztalra, előétel és desszert-cutlery.... őőő evőeszköz, a poharakat oldalra raktuk, nem középre, és szerpentinnel díszítettük az egészet, meg persze a színes partysapikkal. 

középen látjátok, már hangol a jazz-zenekar. (onnan eltávolítottuk az asztalokat.

nem egyszerű mutatvány ám 40-50 asztalt így megteríteni: először le kell takarítani őket, leszedni a poharakat, evőeszközöket, szalvétákat. majd elrendezni az éttermet, minden ott legyen, ahol lennie kell. jöhetnek az asztalterítők, szalvéták, evőeszközök. most, szilveszter alkalmával 7 evőeszköz fejenként. egy egy vizes és borospohár, só, bors, gyertya. ha ez mind megtörtént, ellenőrízni kell, hogy minden tökéletesen tiszta e, eltörölgetni újra asz evőeszközöket, kifényesíteni a nem hibátlan poharakat.utána a dekoráció, és persze egy asztalra lehetőleg ne kerüljön két ugyanolyan kalap. íme az eredmény:

lényegében mindenki egyszerre érkezett, és érkezéskor megkapta a pezsgőjét. mindenki ugyanazt ette, az 5fogásos menüért 175 fontot kértünk.!!! (ez csak egy pezsgőt foglalt magába).

a jazz-zenekar játszott, mi mindenkit egyszerre szolgáltunk ki, majd mire mindenki végzett az 5 fogással és rendezte a számlát, már 11 óra volt. fél 12 körül felkísértünk mindenkit az emeletre, majd mi is csatlakoztunk hozzájuk, és az egyik termünkből vártuk az éjféli tüzijátékot, irdatlan pezsgőzés közepette. szerintem mi, akik dolgoztunk, több pezsgőt ittunk ott, mint a vendégeink együttvéve. zene, tánc, puszi (itt hagyomány, hogy éfjélkor meg kell valakit csókolni, és szerencsénkre - mivel itt a puszit és csókot is ugyanazzal a szóval fejezik ki - egy puszival megúsztuk) fényképezkedés, fotóztuk a vendégeket, töltöttük a poharakat, mindenki egymás nyakába borult. fél egykor visszatértünk az étterembe, ahol mintha bomba robbant volna. és egy óra alatt rendbekaptuk. 
majd 3 ig a főnökökkel eliszogattunk háttal, csak a két litván lány, a double trouble páros lépett le bulizni a barátaikkal. 
másnap a maradék kaját megettük :)
és ím, egy kép arról, hogyan készültünk a pezsgővel, milyen volt a bár:
Kannan és én, majd a kis csapat

Yann, a francia fiú általában a bárban van, a mellette álló lányt ismeritek, hátul Flo, még egy francia srác; a szőke lány az üveg pezsgővel Sam, a hostessünk, majd Ilona, a másik magyar lány. 

Ím, itt pedig a teljes csapat szilveszter este :)

óóóó megérkeztek a csomagok, egyszerre, mindakettő. kibontottam és ej mi minden volt ott! igazi terüljterülj asztalkám, lakoma!

pont akkor készült el az ebédem - hát, géza jól járt, mert megkapta a tortellinit, én pedig azonnal hízókúrára fogtam magam a sok sütivel, bejglivel, kókuszkiflivel, mézespuszedlivel... mindezt nyakonöntve egy kis tokaji aszúval :) 
szóval KÖSZÖNÖM MAMA ÉS PAPA!!! 
(zárójelben hozzáteszem, amikor a vendégeknek megemlítem, hogy van ám egy nagyon finom tokaji desszertborunk, az aszú, ami magyar bor, én is magyar vagyok - gyakran visszakérdeznek: hán puttionos?)

aztán jött ám egy másik csomag is, és inkább képeket teszek fel, jobban látszik:

remélem jól látszik a szépséges cseppnyaklánc, és a spirálgyűrű amit an én nagyon ügyes Anyukám csinált. :))

sőt, remélem látszik, milyen nagyonügyes Teklaci, és hogy a rajzok alatt ott csücsöl a sellő is, amit tavaly kaptam tőle, az O-betű közepére pedig Snukika költözött. Csak ámultam és bámultam hogy milyen szép pávát kapok!
(a képkeretet a lakótársamtól kaptam, a papírsatyek pedig szilveszter estéről maradt meg - abban dolgoztam)

ezen a képen pedig ott van még a tavaly kapott álomfogó, a kubai tatyó, a tarot, néhány könyv és pici mécsestartók, vidámak, no és persze a ballagásomra kapott kislány :)

és ha már így bemutatom, milyen otthonossá tettétek a szobámat, engedjetek meg egy utolsó képet is. ezt remélem, Réka fogja értékelni.

és most fogom maga, és lakomázok egy jót :)

szóval egy ismerősömmel (akinek mellesleg 2 kávézója van edinburghben) fogadást kötöttem, hogy megtanulom a freepouring módszerét. megtanulom, segítség nélkül, a magam útján, kísérletezve-tapasztalva. 
namármost ez arról szól, hogy a kávé tetejére a tejhabbal rajzolunk, sablon nélkül, szabad kézzel öntve a kávét. 

az igazán ügyesek akár ilyet is tudnak csinálni, én kezdetnek még egy szimpla szivecskének is örülnék, ilyennek ni:

így aztán ha kávékészítésre került a sor, mindig kísérleteztem - először a kávé, majd a tejet meggőzöljük, legyen tejhab. igenigen jó habosra, matt legyen a teteje, aztán önteni kell. hát, sohasem sikerült. mindig a tej mennyiségét okoltam, nem is sejtettem, milyen rossz nyomon jártam.

ma nyugis nap volt, a bárban voltam, nosza, gyakoroljunk. egy cappuchíno. nem sikerült. de kárba ne menjen, inkább megiszom. 
próbáljuk újra. még egy cappuchino. nem lett jó. kér valaki kávét? marija. cappuchino. nem sikerült. igyuk meg.

Ma Dimi volt velünk, egy görög óriás, imádom, az akcentusát, a humorát, a hozzáállását. miután elpanaszoltam neki, hogy nem megy nem megy, akárhogy próbálom, nem tudok jó k ávét csinálni, megmutatta hogyan is kellene. 

Dimi csinált egy jó cappuchinot. de kiönteni sajnáltam volna, így megittam. 
így történt, hogy a mai napon a kelleténél többet kávéztam - tulajdonképpen mást sem csináltam, csak kávéztam és kávéztam.... 
....és pörögtem és pörögtem....

szóval már nagyon régóta írnom kellene - téma mindig van, csak éjjel mikor hazaérek, kedvem nincsen, másnap, meg két nappal később pedig már nehéz lenne olyan lelkesedéssel visszaemlékezni az elmúlt napok történéseire, hogy abból blogbejegyzés is legyen (már csak azért is, mert a pillanatnak élek és inkább előre megyek). 

emlékszem, hogy xaviér távozása után akartam írni. Nagyapó kérdezte is, hogyan érintett minket a vihar, és szégyellem ugyan, nem emlékszem, hogy válaszoltam e. xaviér... mikor is jártál erre? 2-3 hete? egy hónapja? 
a hurrikán szeme skócián vonult át, amennyire én tudom. itt minket széllel és esővel ajándékozott meg, az eső nem is volt vészes, inkább a szél. tudom, mások tengervizet kaptak a nappaliba, itt csak szél volt. megbénult a vonatközlekedés, hidakat zártak le, rengeteg fát kicsavart, és emlékszem, munka után feküdtem az ágyamban, a paplant a fejemre húzva, mert a szél az ablakokra merőlegesen fújt, olyan erővel, hogy azt hittem, pillanatokon belül keretestül robban be az ablak a szobámba, és a paplantól reméltem védelmet a szilánkok ellen. 
szerencsére ez nem következett be. azt, hogy hurrikánnal ismerkedtem, nem is sejtettem másnapig. 

akkor is szerettem volna írni, mikor először kaptunk steak-et. egy forgalmas nap után a szakácsok mindenkinek lesütöttek egy egy steaket, sültkrumplit, hasonlókat, így aztán háromnegyed 12kor éjszaka a teljes legénység a konyhában lakomázott. azóta többször történt már hasonló, sültkrumpli, pulyka, töltelék, steak, mi szem-szájnak ingere, vad s vadabb, mi jó falat.... nagyjából ezzel egyidőben történt az is, hogy három forgalmas napunk is volt, nagy csoportok jöttek ebédre, vacsorázni, születésnapozni. ők általában saját tortát hoznak - hatalmas focimez-tortát, pici, nyomtatott képpel díszített tortát... miután gyertyástul kivisszük és ünnepelnek, visszaküldik a konyhára, felszeletelésre, majd fejenként egy szeletet lenyomnak. az esetek többségében a maradékot otthagyják - és a maradék nem 1-2 szelet hanem egy fél, háromnegyed torta szokott lenni. 
így aztán gyakran ott ülünk munka után egy pohár borral, mindenféle tortákkal, meg egy jó csapattal hajnalig. 

a múlt héten is akartam írni, mikor egész héten a flooron voltam, section waiterként. nagy változás volt ez a konyhához képest, féltem is eleinte. lassú voltam, és csöndes estéken, bár imádtam - lehet beszélgetni a vendégekkel, odafigyelni, ezérét általában nagyon hálásak; a forgalmas estéktől rettegtem - elúszok, nincs időm rendelést felvenni, vár a vendég, elfelejtem az italt... 2-3 nagyon busy este után viszont hozzászoktam, megszerettem, és már nem rágom tövig a körmeimet, ha pincérnek osztanak be.

írni akartam akkor is, amikor azt a hatvannégyfős japán diákcsapatot vacsoráztattuk - bár minden csapattal ilyen egyszerű dolgunk lenne, és bár mind ilyen kulturált lenne!szóval 70 főre foglaltak, de nem mindenki jött el, így a konyhán végeztük mindannyian, töklevest, karácsonyi pulykát, beefet és karácsonyi puddingot lakmározván....

a tangóról, az első néhány milongám után...
a pozitív és negatív dolgokról. arról, hogy becsületkasszás az összes milonga és praktika. sőt a karácsonyi tangóbál belépőjegyei is becsületkasszás rendszerben kerültek árusításra: a milongákon egy asztalra ki volt téve egy pakk belépő, mellette a kis edény, és egy lap, amire a nevedet kellett felírni. beszélgettem erről Tobyval, az egyik szervezővel, aki, mikor döbbenten kérdeztem, hogy " és ez működik" visszakérdezett, hogy miért, feltételezed bárkiről hogy visszaélne vele? majd azzal érvelt, hogy akinek nincs pénze, ezért kevesebbet fizet esetleg nem fizet, az majd pótolja az elmaradást, amikor jobban megy a szekere, és senkiről nem feltételezi hogy szántszándékkal visszaélne a rendszerrel. ami amúgy is mindegy, mert neki nincs haszna belőle. 

arról, hogy milyen jó visszatérni a tánchoz annak ellenére hogy.... más.
hiányzik az etikett, és nem értem, miért normális dolog itt az, hogy végigbeszélik a táncot, miért látja úgy sokmindenki, hogy a tánc a fancy mozdulatokról szól, és miért tanítanak bizonyos emberek, akik maguk sem tudják, hogy működik a dolog. hogy sokan erőből táncolnak, gátlástalanul és nem figyelnek a partnerükre, hogy a milongaetikett bizony hiányzik, a cabeceót nem sokan használják, és hát sokszor inkább dodgempálya a táncparkett. de mindig érnek pozitív meglepetések, és mindezért kárpótol az az egy egy tánc.... mert van aki figyelmesen vezet, suttogva, és bizony nagyon fülelnem kell, ha szeretném meghallani a mozdulatait.
arról, hogy itt nem mindennap van tangó (így nem is tudok mindig menni, amikor szabadnapos vagyok) - arról, hogy milyen korán vége a milongáknak (11órakor), illetve hogy havonta egyszer, szombaton tango brunch-ot tartanak. - ebéd és tangó együtt - ami már csak azért is fura, mert otthon tánc előtt nem eszünk, ha pedig mégis eszünk, kötelezően fogatmosunk és rágózunk és fogat mosunk mielőtt odaérnénk a milongára. itt meg két szendvics között tolunk egy tandát XD

no nem is folytatom... igazán örülök a táncnak.

közel egyhavi munka után végre sor került az indukciós napra is (Ivett, és erre van magyar szó?!) hát, mit ne mondjak, párszor leesett az állam, megadják ám a módját ennek. és igaz, valamilyen szinten agymosás az egész, de szeretném elhinni, hogy a "mert mi vagyunk a legjobbak", "mert te vagy a legjobb, ha nem így lenne, nem lennél itt" etcetc pozitív irányban agymosnak minket :)

szóval nagyon profin volt megszervezve az egész, az egyik function roomban (suit) - magyarul pedig....RENDEZVÉNYTEREM, igen, rendezvényteremben tartották meg. hatalmas, a főutcára, a kastélyra és a scott monumentre néző ablakok, rengeteg fény, a sarokban projektor és vászon felállítva, a teremben átlósan asztalok, szürke bársonyterítővel, körülötte plüss karosszékek. minden helyen egy egy induction pack mappa, egy pohár, csúcsszuper poháralátéttel (tudom, hogy hülyén hangzik de ezek az olyan apróságok amik... értitek, számítanak), középen néhány serlegben cukor, meg néhány kancsó víz.
az ajtó melletti fal tövében asztalok, csészék, kávé, tea, tej, cukor, barnacukor, és ilyen háromemeletes kis vasállványon sütemények. 
valami hasonló volt: 

mindezek mellett Rose fogadott minket - nem ám szolgáld ki magad, hanem a székedhez hozta a kávédat, majd körbejárt a kis állványokkal, illetve miközben mi a prezentációra figyeltünk, újratöltötte a teát-kávét.

miután felébredtünk, és átnéztük a programot Apodot hívtuk segítségül egy két csapatépítő játékért. 
mielőtt részletezném apodot, íme a program:
kávé/tea. 
9.30-12- induction. 11.30kor a manager csatlakozik hozzánk. 
12-13 - ebéd a hadrians brasserie-ben
13-14 - városnéző buszkirándulás
14-15 - hotel tour 
 15- health & safety & fire training
remélem nem hagytam ki semmit

Apodo ahogy elnézem egy kreatív, oktatást/tréninget segítő játékszett. itt egy kép róla:
lényegében minden egyes buborék/nyúlvány eltávolítható, és mindegyikben más-más activity található, amiket aztán ezerféle módon lehet csapatépítésre használni.
minket két csapatra osztottak. az első 5 fős csapatnak egy jenga tornyot kellett építenie, majd a kinevezett vezetőn kívül mindenki kapott blindfoldot (azaz bekötötték a szemét mindenkinek). a feladat az volt, hogy a vezető irányítására, (most egy kicsit feljebb, nem egy kicsit jobbra, igen azt ott húzd ki, kicsit feljebb van a torony teteje, merőlegesen tedd) kellett építeniük a tornyot. 
az én csapatomban 12-en voltunk, 6 darab ugrálókötelet kaptunk. a fickó fogta az összeset, kötött rá egy nagy csomót, majd a 12 ugrálókötél véget kiosztotta közöttünk. a mi feladatunk az volt hogy az egészet kicsomózzuk. két nehezítés - egyik kézben kell tartani az ugrálókötél végét - ezt nem szabad elengedni, a másik kezünket pedig nem használhatjuk.  nekem tetszett. (az első a kommunikációra épült, a második a csapatmunkára). a jenga kockák érdekessége továbbá, hogy mindegyik tartalmazott egy feliratot, amiket egymás és a cég megismerésére, csapatépítésre lehetett volna még használni. 

ő volt apodo. ezek után powerpointot és videókat néztünk a hotelről, a tulajdonosokról, a történelméről beszéltünk, majd lementünk hadriansbe és ebédeltünk. én sült csirkét, krumplipürével és tökpürével, majd croissant bread and butter puddingot desszertként. 
ezek után városnéző túra következett az olyan nyitott tetejű buszok egyikén. lévén, hogy igencsak hideg van, a végére megbántuk, hogy föntre ültünk. érdekes volt, bár magamtól nem adtam volna ki rá pénzt. 
miután visszaértünk, körbevezettek minket a hotelen - ez volt az igazán érdekes. megtudtam például, hogy 

-11 emeletes a hotel. 7 emelet az princes street szintje fölött, 4 az alatt helyezkedik el. a legalsó emelet a hotel alatt lévő vasútállomásnál is mélyebben van. 
- a hotel eredetileg vasúti hotel volt (ne kérdezzétek, hgoy ez konkrétan mit is tesz, de úgy tűnik, a vasútvállalat tulajdonában volt, és közvetlen kapcsolata volt az állomással.)
-az egész UK-ben 2 azaz kettő darab bollinger bár van (a bollinger valami nagy pezsgőmárka) - az egyik londonban, a másik.... kitaláljátok?
- a nemrégen nyitott scots bárban 450 különböző whisky kapható. ilyen nagy választékkal csak egyetlen másik hely rendelkezik az országban - az pedig valami whisky múzeum. 
- a Number One étterem 12 éve tartja a michelin csillagot - ez önmagában is fantasztikus teljesítmény, nemhogy még egy fiatal szakácstól.
- a balmoral bár idén a legjobb koktélbár és a legjobb bár díjat is elnyerte. 
- a hotel a világ 100 top hotele között van, illetve a UK legjobb hotele díjról 1 azaz EGY darab szavazattal csúszott le. 

megnéztünk néhány szobát. minden szoba alapvető tartozéka a sampon-szappan-krém-varrókészlet-cipőfényező-etc mellett frottírpapucs, a köntös, az esernyő, magazinok.a fürdőszoba mindenhol márvány.... ugh... luxusluxus, de olyan egyszerű luxus, ahgoy mondták nekünk.

nekem, mint staffnak... hát itt is ájuldoztam mik járnak. a három hónap munka után 50% kedvezmény minden egyes hoteldepartmentben. 25font/éjért reggelivel együtt bármelyik hotelünkben (max 3 napig) szállhatunk meg. és most jön a fun staff - ha 5 darab belépőt/blokkot/egyéb bizonyítékot adunk nekik 5 különböző turistalátványosság meglátogatásáról (bus tour, múzeumok, kirándulások) - egy két főre szóló ingyenes vacsorát kapunk. továbbá a születésnapján mindenki kap egy kétfős moziutalványt és még vlaamit. emellett még rengeteg juttatás jár, de ezeket tartottam a legérdekesebbnek.

kezdek kifogyni a szóból úgyhogy itt abba is hagyom :)

a keverőtelep hiányáról a mosdókagylók és kádak esetében már írtam. arról is, hogy a vécé lehúzóját egyHIRRtelenmozdulattal kell teljesen lenyomni majd elengedniazonnal különben nem fog öblíteni. viszont van még egy fürdőszobai érdekesség,ez pedig a power shower. elég népszerűnek tűnik, ez lényegében egy falra szerelt doboz, amin csap nélkül állítható a víz hőfoka, illetve a víznyomás sok esetben. nálunk ez úgy van megoldva, hogy a bekapcs gombot megnyomom, és elkezd jönni a víz. egy tárcsával szabályozható a hőfok, és a kis digitális kijelző meg is mondja, hogy konkrétan hány fokos víz folyik. (én a 40-42 fokosat preferálom tusoláshoz). még egy gombnyomás és a kütyü kikapcsol. sőt, tegnap pirosan villogott, és írta, hogy takarítani kéne....

Géza drága pedig egyre rakoncátlanabb, valamelyik nap felmászott a hűtő tetejére és lelökött egy üvegvázát.... mondanom sem kell, ripityára tört, de az még hagyján, vitte magával a padlócsempét is! jólvanna, az nem tört, csak repedt, de vagy 5 csempe felpattogzott.... eh eh... hál' istennek Kathryn nem csinált belőle nagy gondot, sőt ahogy elnézem már mindig nyitva hagyja a nappali ajtaját, így a macskusznak teljes szabadsága van az egész lakásban.

a tegnap esti kalandomat (illetve a lakótársamét) bármilyen vicces is, inkább nem írom meg, egyrészt mert nem biztos, hogy a teljes olvasóközönségem elbírná, másrészt pedig inproper... pedig istenbizony utólag nézve nagyonvicces... no mindegy :D megyek, eszem még valamit, amit találok aztán dőlök aludni. legyetek jóóóóóóók, rosszak, ki mit választ :)
cupák

imádom a munkám, imádom az embereket. sajnos megint csak a munkának élek, lévén, hogy későn érek haza, és hát valljuk be, reggel nem nagyn igyekszem a felkeléssel, így mire kimászom az ágyból, már készülhetek is dolgozni. ezennel megfogadom, hogy ezen szépen lassan változtatni fogok..
egy átlag napom így nagyjából 10-12 óra közötti felkeléssel kelik, majd reggeli, olvasás-lézengés, egy órakor pancsi, kettőre elkészülök, negyed háromkor elindulok,háromra odaérek.
háromtól éjfélig/11ig dolgozunk, 6 óra körül van egy fél óra vacsoraszünet. ha korán végzünk/jókedvűek vagyunk/sok vendég volt vagy éppen kevés, akkor a nap végén iszunk.ki mit kér. sört? bort? igazán jó estéken nem a maradék borokat, hanem új üvegeket bontunk. 
így történt, hogy a tegnapi kb 90-100 fő ebédeltetése után(ebben mi csak besegítettünk, a reggeli csapat vitte a nagyrészét) illetve a 120 fő megvacsoráztatása után (ez teljesen a mi érdemünk) Kannan leküldte Paulinát a stockba, hogy hozzon egy üveg fehér, meg egy üveg vöröset, és megisszuk.egy snassz, 'olcsó' vörösbort hozott, meg egy ismeretlen fehéret. a vöröset ki is bontotta, majd elment. jött a magyar csajszi - ő nem bírja a vörösbort, hát kibontotta a fehéret. no, erről hamar kiderült hogy ej ej nem kellett volna, fogtuk is a fejünket, és még mielőtt beleittunk volna, visszatömtük bele a dugót és otthagytuk. de hát a baj már megtörtént, nincs mit tenni, el már nem adható, meg kell inni. így történt, hogy ma munka után egy 180 fontos (circa 70.000 forintos) bort ittunk. :D
sosem fogom megérteni, hogy az emberek miért adnak ki ennyi pénzt valamiért. és ez még nem is a legdrágább italunk, ugyanis vannak borok 300 font fölött. illetve van 5puttonyos aszú, ami ugyan nem 300 font, de a 75ml kerül majd' 14 fontba, a félüveg pedig majd 70 fontba.... no mit szóltok?

mondok még jobbat. múlt héten két fazon beült a bárba - no nem a mi éttermünkbe, hanem a Balmoral Bárba, ez is a hotel része. (ugyebár van a Number One, a michelin csillagos éttermünk; a Hadrians Brasserie, ahol én dolgozom; a Palm Court, ahol hárfazenére teázhatnak; a Scotsman bar, ahol mindenki kiltben dolgozik; és a bamoral bár).  
Nomondom, két fazon besétált és valami 50 éves whiskyből ittak KETTŐx25ml-t, majd ezért fizettek 600 azaz HATSZÁZ fontot... csak a két whiskyért!!! ugyanez a két pasi másnap visszajött és 1200 fontot ivott el. sosem fogom megérteni ezeket az embereket..... 

hozzá kell tegyem, hogy megtárgyaltuk ám az esetet munka után egy bor mellett a supervisorainkkal is - hát persze, gyorsan terjednek ám a hírek. hogy mennyi igaz ebből mennyi nem, nem szeretném megvitatni, de. állítólag ezek a szuper italok csak részben szuperek - az 50 éves whisky például nem 100% 50 éves, hanem van benne egy pici abból a vén italból, amit aztán felöntenek az újjal. glenn pedig megosztotta velünk tapasztalatait a szőlőültetvénynél való munkásságáról és az italgyárakról - azokat a szuper, crisp, light, citrusy and fruity borokat és egyéb italokat nem a természet teremti olyan citrusyra vagy nem a berry izét lehet benne érezni, hanem az AROMÁÉT, amit hozzáadnak. ittatitok. :) 

bocsánat, elvesztem. elvesztem a munkában, a szabadidőmet pedig az alvás és lustálkodás tölti ki. no de talán ez megbocsátható, hiszen éjjel1re szoktam hazaérni. megint mindjárt indulok dolgozni, de megígérem, hogy hamarosan írok majd a munkáról megint.
most csak ilyen mindenféleösszevisszaszösszenetek jönnek, mint például tegnap éjszaka a ház előtt láttam egy rókát!!! :)
illetve életem párja alszik:
talán emlékeztek még charlotte-ra, akivel az amerikai évemet töltöttem együtt. no, hát ő edinburghben jár egyetemre, az előző évet szingapúrban töltötte, nemrég jött vissza. sajnos ez az utolsó éve, és nem tervezi, hogy egyetem után itt maradjon. 
tegnap találkoztunk.

álljon itt ez a kép a régi szép idők emlékére:
(a srác Chris, német cserediák volt, vele nem tartottuk a kapcsolatot miután hazajöttünk)

most megyek, mert dolgozni is kell ám. lassan érik egy post a városról is, a táncról, az emberekről. de majd mindent a maga idejében. Legyetek jók! Pusz

szombat reggel 6kor kezdtem. 
ketten voltunk újak, és amennyire tudom, az egész reggeli csapat viszonylag új volt - Eugenia, aki engem tanított, három hete kezdett. különböző szerepek vannak, amiket aztán cserélgetünk. 
reggelinél van a back of kitchen, buffet table, station, floor, floater, hostess.
ebédnél back of kitchen, bar, floor, hostess. 
vacsoránál még nem voltam. 

szóval tegnap reggel hatkor megismerketdem a reggeli csapattal, majd nagyjából 7ig felsetupoltuk az éttermet (elnézést a munka hunglishért) - ez annyit jelent hogy előkészítettük a tejet, a kávét, feltöltöttük a ékészleteket, etc. 
kezdés előtt gyors briefing (megbeszélés) - ha van VIP vendég, (a hétvégén nem volt), hány emberre számítunk, ki mire figyeljen, mi az ami problémát okozhat, mire számítsunk, egy kis bíztatás és hajrá, majd még a vendégek érkezése előtt egy gyors kávé és muffin vagy croissant. 
a szombati briefingen Omar nagyon helyesen elmondta hogy 230 emberre számítunk, nehéz lesz, de ha csapatként dolgozunk, semmi gond nem lesz. figyeljünk arra hogy a büféasztalon mindig minden fel legyen töltve, mert akkor a vendégek nem rendelnek külön, és akkor könyebb dolgunk lesz. nahajrá, bízik bennünk, ha bármi gond van, keressük meg és ne stresszeljünk - ha ő nem stresszel, nekünk sem kell, mert azért van itt, hogy minden nyomást magára vegyen és minket "tehermentesítsen". csak ügyesen.
a szombat reggel nagyon lassan indult, az első órában csak csordogáltak a vendégek, így volt időnk előkészülni mindnnel. én a konyhán voltam - eugeniával mi feleltünk azért, hogy minden fel legyen töltve - fél órán át vajgurigákat karikáztam, közben jön a büféasztalért felelős ember hogy grapefruit meg narancssegment kéne, akkor azt kell feltölteni, vagy még vaj kéne kintre, erdeigyümölcs vagy porridge adagok kellenének (ehhez a kis pohárkákat kell feltöltenünk).
közben a pincérek hozzák vissza a koszos tányérokat, és terítik újra az asztalokat. ehhez persze kellenek a tiszta evőeszközök, poharak, etc. szóval a mosogatófiú mosogat, én pedig törölgetem a poharakat, evőeszközöket, amennyire csak tudom, mert közben 100 más dolgora is kell figyelni, és egyensúlyozok tálcákkal és raklapokkal vissza a stationre, hogy feltöltsem a készleteiket. közben a pincérek hozzák a csekkeket, ami éppen olyan, azt a szakácsnak odaadják, majd mikor elkészült a kaja, a szakács kikiabál: SERVICEEEEEEEE - és akkor nekünk, akik a konyhán vannak kell kivinnünk az asztalhoz az ételt. közben a pincérek hozzák a pirítóskenyér rendeléseket is - azt is nekünk kell odarakni. fejenként egy szelet kenyér, fehér barna vagy vegyes - egy vajkarika ( a reggel felkarikázottakból) egy fa deszkára - és amikor kész, azt is nekünk kell kivinni. 
persze amikor tányérokkal kimész az étterembe, az veszélyes mulatság, mert visszafelé legalább 3 asztal megállít, hogy teát kávét pirítóst akármit rendeljen, és akkor azt el kell intézned, de a konyhán viszont elúszol azzal, amit csinálnod kéne. 
nincsen elég teáskanál, így aztán azt folyamatosan törölgetni kell, de ha 8 kezem lenne, akkor sem győzném. 2 hostess (őka vendégeket ültetik és a számítógépes rendszert felügyelik, majd mikor már kevesebb vendég van, besegítenek máshol is), 2 ügynökségi dolgozó (általában ugyanazok jönnek, de nincs szerződésük, ügynökség küldi őket. az asztalok leszedésében, terítésében, törölgetésben segítenek, és minden másban, amiben tudnak), mi ketten a konyhában, két srác a büféasztalnál, 2 management tag, plusz 2-3 ember "pincérkedik". így összesen kb 12en voltunk a hostessekkel együtt, ÉS alig győztük a munkát. hozzá kell tegyem, 36 asztalunk van, melynél egyidőben összesen 80 vendég tud helyet foglalni, és szombaton 223, vasárnap 230 embert reggeliztettünk meg.
a reggelinek 10.30kor, illetve vasárnap 11kor van vége - ez azt jelenti, hogy 11kor zárják az ajtót. innentől kezdve fogynak az emberek és egyre több a háttérmunka. fél12 körül leszedjük a büféasztalt, eltakarítunk, a toast stationt is beszedjük, fényesítjük az evőeszközöket, és mint egy rossz rémálom, mikor már láthatóan kevesebb van belőlük, jön egy újabb adag.... töröljük a poharakat, közben a srácok akik kint vannak terítik újra az asztalokat az ebédhez. 12kor újabb briefing, megbeszéljük az ebédet, hogy ki milyen szerepre lesz beosztva, mennyi embert várunk, bármilyen változás a menüben, összegezzük a reggelit. ezután fél óra ebédszünet a menzán -
ómennyeifalatokéshatalmasválaszték. nem részletezem, de szuper. 
- majd vissza az étterembe és kezdődik az ebéd. itt megint más szerepek vannak. a szombati ebéden a bárban voltam. van egy kis nyomtató - minden rendelés ezen jön keresztül. ha üveg bort vagy vizet rendelnek, azt a pincér intézi, nekem nem kell vele foglalkoznom. ha bármi egyebet, vagy kávét, azt elkészítem, kiviszem. a kávéhoz adunk csokit. nyami. és szuper kávégépünk van, most már tudok IGAZI  lattét és cappuchinót csinálni. jehú. közben folyamatosan mosogatom a poharakat. 
tegnap délután pedig elöl voltam, Omarral három szekciót csináltunk együtt. aki a floor-on van, felveszi a rendelést, majd továbbítja a rendszeren keresztül. ha üveg bort rendelnek, kiviszi, hoz vizet, miután rendeltek ételt, kenyeret és vajat viszek nekik, ha végeztek az evéssel, eltakarítom a tányérokat, majd lemorzsázom az asztalt és desszertmenüt hozok, számlát viszünk nekik, majd újraterítjük az asztalt. jajj nagyon bonyolult, teljesen más mint braemarban. közben ha előételt vagy steaket rendelnek, akkor cserélem az evőeszközöket. tegnap én csak az italrendeléseket vettem fel, mert a menüt még nem ismerem (különben is, mint mondottam, szótár kell hozzá), és a rendszerrel ismerkedtem, Omar tanítgatott. jajjajjjnagyon bonyolult, még cisnálnom kell majd párszor :D ebédre 2.30ig lehet jönni, akkor ajtózárás. 3 órakor megérkezik a délutános váltás, majd még 1-2 órán át velük együtt dolgozunk, hogy az estére előkészítsük az éttermet.
így két 10 órás nap után.... ejha. unatkozni nem fogok, izgalmas a dolog és rengeteg tanulnivaló van. viszont szuper a csapat. és a leghihetetlenebb az egészben, hogy a management DOLGOZIK!!! nem csak dirigálnak, hanem csinálják ők is. nem látszat munkát, hanem teljes erőbedobással, mindig ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
Pl Gregor, aki interjúztatott: ő az étteremmanager, és ha jól tudom, nem csak a Hadrian's-é, hanem az összes többi éttereméis a hotelben. Kennan, ő az assistant manager, délután dolgozott eddig, de onnantól kezdve, hogy 2-3 között megérkezett, azonnal ahol kellett, segített. Omar, az assistant, szintén. Ja, és a legviccesebb, hgoy van egy magyar srác, a Péter, aki a trainee supervisor. a hotel recepciós pedig az első reggelemen miután megkérdezte, hogy mit keresek ott (dolgozni jöttem) magyarul visszakérdezett: és beszélsz magyarul is?
a délutános csapatban szintén van egy magyar lány, és elvileg hamarosan kezd egy másik magyar is. Mi van itt? egyébként szerencsére spanyol többség van :)
közben ott van valami másik supervisor a konyhán, a kitchen portereknek segít rengeteget, szerintem az ő főnökük az, közben pedig A SZAKÁCS. khmkhm - szombaton A SZAKÁCS volt a duty manager a konyhán, aki szintén ott segített, ahol tudott, járt ki az étterembe a büféasztalt feltölteni, etc. 

itt kifogyott a tollam...felét se írtam le annak ami eddig történt, de ha akarnám se tudnám, úgyhogy tessék beérni ennyivel.
nopápuszi, ma szabadnapos vagyok, úgyhogy takarítani fogok, inget vásárolok, aztán megyek táncolni.
Cupp.

namármost mint említettem, puccos hely. NAGYON puccos. meg is kerestem a nemrég vásárolt edinburgh útikönyvemben. nem a drága hoteleknél találtam rá - a luxushoteleknél! a következőt írja az útikönyv:

Balmoral
The 20 suites - including 3 royal suites - are the best that Edinburgh has to offer. [...] The large clock on the tower is always 2 minutes fast (except on new year's eve) so that passengers will not miss their train from the neighbouring waverley station. [...] the doorman is scottish, Hadrian's Brasserie, continental (restaurant), the Number One restaurant has a Michelin star and also serves a fine selection of vegetarian dishes. 
188 rooms - £320/double room / £2000/suite

ez nagyjából annyit tesz, hogy 20 lakosztálya van, melyből három királyi rezidencia, s ezek a város legjobb lakosztályai. A toronyóra mindig két percet siet, hogy a szomszédos vonatállomás utasai le ne késsék a vonataikat. A portás (?) skót, a kontinentális étterem a Hadrien's Brasserie, a fő étterem, a number one pedig michelin csillagos.

ÉÉÉÉÉrtiteeeek?!
továbbá, ha rákerestek, megtudhatjátok, hogy rowling itt fejezte be a harry potter utolsó kötetének írását. (illetve már rátaláltam arra a helyre is, ahol az első kötetet elkezdte írni, de erről majd máskor)

ő a hotel. namármost az itt látható szinteken kívül lefelé még egy vagy két emelet található - és nem, nem föld alatti emeletek ezek. :)

amennyire ma sikerült megtudnom a dolgokat egy fő étterme van, majd a Hadrien's, ahol én dolgozom, a palm court, ahol teadélutánokat, szendvicseket, snackeket szolgálnak fel, a balmoral bár, és még egy vagy két bár/étterem/snackbár található benne, s ha jól értettem 5 konyha látja el ezeket. 5!!!! illetve ahogy a képeket elnézem, medencéje is van.

Ez pedig itt Hadrian's Brasserie belülről. 36 asztal, melyből a két hatszemélyes kerekasztalt leszámítva mindkétszemélyes. Kontinentális, Skót illetve a la carte reggelit, ebédet és vacsorát szolgálnak itt fel a csillivilli posh pincérek és pincéresszek. 
fekete nadrág/szoknya (fekete harisnya) fekete elegáns cipő, fehér hosszúujjú ing, fekete mellény, fekete kötény, piros nyakkendő, arany RF kitűző. (RoccoForte, ugyanis a hotel az ő tulajdonukban áll.)

kis preview a következő postból: a harminchat asztalnál ma 230 vendéget reggeliztettünk meg, az ebédeseket pedig már nem is számolom. a reggeli ha jól emlékszem £17-£21 között mozog, a kétfogásos chef's menü14.50, a háromfogásos pedig 23.50.

a la carte menüről rendelve az előételek £7-£9.50 között mozognak, a főételek £11.75-£23-ig, ha viszont steaket rendelsz az akár £61 is lehet! a desszert £6.50, egységesen, a sajttálak £8.50be kerülnek (kivéve a sült camambert, az £16) a köretek pedig £3.95.

a kávé £3.50nél kezdődik, az ötputtonyos tokaji aszúnak pedig £46 üvege (egy 75ml-s pohárral "csak" £14)

néhány dolog a menüről - figyelem, csak profi angolosoknak/profi szakácsoknak. mindneki más készítse a gugli szótárat, vagy hagyja abba az olvasást itt és most. 
Scottish shellfish bisque - classic steak tartare (valószínűlek ez tatárbífsztek lesz)  - HAM HOCK AND FOIE GRAS TERRINE  -  tuna carpaccio  -  SALADE LYONNAISE (leírása a kézikönyvemben: frisee endive, belgium endive and lola blondie bound in mustard dressing.served with pancetta, croutons and poached duck egg.)  -  HALIBUT EN PAPILLOTE -  scottish seafood bouillabaisse -  DARNE OF SHETLAND SALMON - CHATEAUBRIAND 

hálát adok az égnek, hogy van french onion soup, balmoral burger, haggis neeps and tatties and roast chicken. 
és szitkozódom, amiért 8 különböző steakünk van.