szóval egy ismerősömmel (akinek mellesleg 2 kávézója van edinburghben) fogadást kötöttem, hogy megtanulom a freepouring módszerét. megtanulom, segítség nélkül, a magam útján, kísérletezve-tapasztalva. 
namármost ez arról szól, hogy a kávé tetejére a tejhabbal rajzolunk, sablon nélkül, szabad kézzel öntve a kávét. 

az igazán ügyesek akár ilyet is tudnak csinálni, én kezdetnek még egy szimpla szivecskének is örülnék, ilyennek ni:

így aztán ha kávékészítésre került a sor, mindig kísérleteztem - először a kávé, majd a tejet meggőzöljük, legyen tejhab. igenigen jó habosra, matt legyen a teteje, aztán önteni kell. hát, sohasem sikerült. mindig a tej mennyiségét okoltam, nem is sejtettem, milyen rossz nyomon jártam.

ma nyugis nap volt, a bárban voltam, nosza, gyakoroljunk. egy cappuchíno. nem sikerült. de kárba ne menjen, inkább megiszom. 
próbáljuk újra. még egy cappuchino. nem lett jó. kér valaki kávét? marija. cappuchino. nem sikerült. igyuk meg.

Ma Dimi volt velünk, egy görög óriás, imádom, az akcentusát, a humorát, a hozzáállását. miután elpanaszoltam neki, hogy nem megy nem megy, akárhogy próbálom, nem tudok jó k ávét csinálni, megmutatta hogyan is kellene. 

Dimi csinált egy jó cappuchinot. de kiönteni sajnáltam volna, így megittam. 
így történt, hogy a mai napon a kelleténél többet kávéztam - tulajdonképpen mást sem csináltam, csak kávéztam és kávéztam.... 
....és pörögtem és pörögtem....