szóval már nagyon régóta írnom kellene - téma mindig van, csak éjjel mikor hazaérek, kedvem nincsen, másnap, meg két nappal később pedig már nehéz lenne olyan lelkesedéssel visszaemlékezni az elmúlt napok történéseire, hogy abból blogbejegyzés is legyen (már csak azért is, mert a pillanatnak élek és inkább előre megyek).
emlékszem, hogy xaviér távozása után akartam írni. Nagyapó kérdezte is, hogyan érintett minket a vihar, és szégyellem ugyan, nem emlékszem, hogy válaszoltam e. xaviér... mikor is jártál erre? 2-3 hete? egy hónapja?
a hurrikán szeme skócián vonult át, amennyire én tudom. itt minket széllel és esővel ajándékozott meg, az eső nem is volt vészes, inkább a szél. tudom, mások tengervizet kaptak a nappaliba, itt csak szél volt. megbénult a vonatközlekedés, hidakat zártak le, rengeteg fát kicsavart, és emlékszem, munka után feküdtem az ágyamban, a paplant a fejemre húzva, mert a szél az ablakokra merőlegesen fújt, olyan erővel, hogy azt hittem, pillanatokon belül keretestül robban be az ablak a szobámba, és a paplantól reméltem védelmet a szilánkok ellen.
szerencsére ez nem következett be. azt, hogy hurrikánnal ismerkedtem, nem is sejtettem másnapig.
akkor is szerettem volna írni, mikor először kaptunk steak-et. egy forgalmas nap után a szakácsok mindenkinek lesütöttek egy egy steaket, sültkrumplit, hasonlókat, így aztán háromnegyed 12kor éjszaka a teljes legénység a konyhában lakomázott. azóta többször történt már hasonló, sültkrumpli, pulyka, töltelék, steak, mi szem-szájnak ingere, vad s vadabb, mi jó falat.... nagyjából ezzel egyidőben történt az is, hogy három forgalmas napunk is volt, nagy csoportok jöttek ebédre, vacsorázni, születésnapozni. ők általában saját tortát hoznak - hatalmas focimez-tortát, pici, nyomtatott képpel díszített tortát... miután gyertyástul kivisszük és ünnepelnek, visszaküldik a konyhára, felszeletelésre, majd fejenként egy szeletet lenyomnak. az esetek többségében a maradékot otthagyják - és a maradék nem 1-2 szelet hanem egy fél, háromnegyed torta szokott lenni.
így aztán gyakran ott ülünk munka után egy pohár borral, mindenféle tortákkal, meg egy jó csapattal hajnalig.
a múlt héten is akartam írni, mikor egész héten a flooron voltam, section waiterként. nagy változás volt ez a konyhához képest, féltem is eleinte. lassú voltam, és csöndes estéken, bár imádtam - lehet beszélgetni a vendégekkel, odafigyelni, ezérét általában nagyon hálásak; a forgalmas estéktől rettegtem - elúszok, nincs időm rendelést felvenni, vár a vendég, elfelejtem az italt... 2-3 nagyon busy este után viszont hozzászoktam, megszerettem, és már nem rágom tövig a körmeimet, ha pincérnek osztanak be.
írni akartam akkor is, amikor azt a hatvannégyfős japán diákcsapatot vacsoráztattuk - bár minden csapattal ilyen egyszerű dolgunk lenne, és bár mind ilyen kulturált lenne!szóval 70 főre foglaltak, de nem mindenki jött el, így a konyhán végeztük mindannyian, töklevest, karácsonyi pulykát, beefet és karácsonyi puddingot lakmározván....
a tangóról, az első néhány milongám után...
a pozitív és negatív dolgokról. arról, hogy becsületkasszás az összes milonga és praktika. sőt a karácsonyi tangóbál belépőjegyei is becsületkasszás rendszerben kerültek árusításra: a milongákon egy asztalra ki volt téve egy pakk belépő, mellette a kis edény, és egy lap, amire a nevedet kellett felírni. beszélgettem erről Tobyval, az egyik szervezővel, aki, mikor döbbenten kérdeztem, hogy " és ez működik" visszakérdezett, hogy miért, feltételezed bárkiről hogy visszaélne vele? majd azzal érvelt, hogy akinek nincs pénze, ezért kevesebbet fizet esetleg nem fizet, az majd pótolja az elmaradást, amikor jobban megy a szekere, és senkiről nem feltételezi hogy szántszándékkal visszaélne a rendszerrel. ami amúgy is mindegy, mert neki nincs haszna belőle.
arról, hogy milyen jó visszatérni a tánchoz annak ellenére hogy.... más.
hiányzik az etikett, és nem értem, miért normális dolog itt az, hogy végigbeszélik a táncot, miért látja úgy sokmindenki, hogy a tánc a fancy mozdulatokról szól, és miért tanítanak bizonyos emberek, akik maguk sem tudják, hogy működik a dolog. hogy sokan erőből táncolnak, gátlástalanul és nem figyelnek a partnerükre, hogy a milongaetikett bizony hiányzik, a cabeceót nem sokan használják, és hát sokszor inkább dodgempálya a táncparkett. de mindig érnek pozitív meglepetések, és mindezért kárpótol az az egy egy tánc.... mert van aki figyelmesen vezet, suttogva, és bizony nagyon fülelnem kell, ha szeretném meghallani a mozdulatait.
arról, hogy itt nem mindennap van tangó (így nem is tudok mindig menni, amikor szabadnapos vagyok) - arról, hogy milyen korán vége a milongáknak (11órakor), illetve hogy havonta egyszer, szombaton tango brunch-ot tartanak. - ebéd és tangó együtt - ami már csak azért is fura, mert otthon tánc előtt nem eszünk, ha pedig mégis eszünk, kötelezően fogatmosunk és rágózunk és fogat mosunk mielőtt odaérnénk a milongára. itt meg két szendvics között tolunk egy tandát XD
no nem is folytatom... igazán örülök a táncnak.
Utolsó kommentek