emci világot lát

az elmúlt napokban nem nagyon volt időm unatkozni munka közben. valahogy így néznek ki a napok: 

12-15ig a bárban unalmas. leginkább takarítani lehet - hoover, polish brass, deepclean glasswasher, sanitize fridge, ilyenek. de sajnos nem lehet mindent egy nap alatt elvégezni, napi max 3 dolgot csinálhatunk meg... :)
forgalmasabb napokon jönnek ebédelni - ilyenkor általában egyszerre érkezik 3-4-5 asztalnyi ember, olyankor egy félórányi-órányi fejetlenség és őrület, majd mikor mindenki eltűnik újra unalmas.

17 óra után a bár egész jó szokott lenni - főleg ha vannak vendégek. a péntek-szombat délután általában elég nyugis, unalmas, nem sokan vannak. (ez a mai napra nem nagyon igaz...).
18.30-21.00ig izgalmas az élet - akkor kezdődik a vacsora, négy turnusban esznek a vendégek. ha vine service-t csinálok, akkor körbe kell rohangálni az étteremben az asztaloknál, felvenni az italrendeléseket, visszaszaladni a bárba, kivinni az italt, elvenni a pénzt, visszamenni a bárba, betenni a pénzt a kasszába és kivinnia  visszajárót.... szóval szaladgál az ember eleget. 
aki a vacsora alatt a bárban marad, az meg csinálja a coffestation-t... van egy ücsörgős hallunk, heti 4 alkalommal itt van entertainment (élőzene, ilyesmi) - vacsora után a vendégek kávézhatnak és teázhatnak itt. ez önkiszolgálós, nekünk csak arra kell figyelni, hogy mindig legyen kint kávé, tea, cukor, after dinner mint, csésze... és 10 percenként körbe kell menni összeszedni a koszos csészéket, meg a konyhából a bárba átvinni a használt poharakat.... szóval ez is rohangálós, főleg ha közben a bárban sorban állnak az emberek az italjaikért. :) 
aki később végez, előbb megy enni. szóval ha 23.30ig dolgozom, akkor 20.00kor vacsizom, a többiek előtt. ilyenkor még nagyobb a választék... ha hamar végzek, 20.30kor vacsizom a többiekkel. hát ilyenkor ki már van hogy éhenmaradunk. :) na jó, csak az marad éhen, aki válogat :D

tegnap egyedül voltam a bárban, az étteremben és a coffestationnél - és igaz, szerencsére kevés vendég volt, és keveset is rendeltek, azért eléggé húzós volt. ma ketten voltunk, de 60 vendéggel többet kellett kiszolgálni és ittak is... úgyhogy ma sem unatkoztam :)

a recepció kevésbé izgalmas - vagy csak nem tanítottak még meg elég mindenre.
délelőttös műszakot egyedül még csak akkor vittem, amikor nem voltak távozó vendégek. délutános műszakot pedig csak akkor mikor alig akadt érkező. általában vagy nagyon sokan vannak (új vendégek) és folyamatosan kérdeznek-reklamálnak vagy pedig nincsen senki és nagyon kihalt az egész. így vagy másfél óra alatt elvégzem a rámbízott papírmunkát és a nap hátralévő részében nem tudok mit kezdeni, vagy egész nap próbálom azt az egy feladatot elvégezni amit reggel kaptam, de sosem tudok leülni hozzá... 

hát nagyjából így néz ki itt az élet.
a héten egyébként érdekes beosztásom volt: kedden off, szerdán 5 csütörtökön 4 órám volt; pénteken 3 helyett kettőkor kezdtem és 23.30ig dolgoztam, ma 14-22ig voltam... holnap is :) a jövőhéten pedig nem lesz szabadnapom - éljenéljen - legalább sok órám lesz. ahogy elnéztem a rotát, legalább 50. hurráááÁ!!! :))))

aki spanyolokkal tölti ideje jó részét, szabadidejében spanyol sorozatokat néz (vagy filmeket spanyolul) az ne csodálkozzon ha ráragad néhány hasznos és kevésbé hasznos kifejezés...
a legfontosabb: como vivimos en el culo del mundo... must-know azoknak, akik azistenhátamögé költöznek. 

a következő elárul valamennyit a vacsoraidőben folytatott beszélgetéseinkről, meg arról hogy spanyol barátaim mit gondolnak néhány munkatársunkról. íme: ha valakiről azt gondoljuk, hogy 'le gusta el pescado tanto como la carne' akkor nyugodtan használhatjuk a következő kifejezést: le gusta el pescado tanto como la carne. :)

a legtöbb szituációban nagyon jól használható a JODER szó - bár nem tudom, konkrétan mit jelent. ha valami nagyon rossz: joder; ha valami nagyon jó JOOODER!; ha valamin meglepődünk: joder...; ha valami nagyon nem tetszik: joder... etcetcetc. 

ha olyanokról beszélgetünk akiket nagggyon kedvelünk... " ", akkor jól jöhetnek a ginipollo, cabrón, hijo de p., és egyéb szavak. most már azt is tudom, hogy a 'hacer la pelota' nem labdajátékokra utal... es lo que hace 'mi amiga'.

illetve az olyan álmodozóknak mint én vagyok, hasznos lehet még a capricho szó - azt hiszem jól írtam, jól emlékszem rá.

ebbe a bejegyzésbe most ennyi fért - nem azért, mert csak ennyit tanultam eddig spanyolul, hanem mert ennyire emlékszem most hirtelen. és bocsánat, ha kicsit nehezen érthető - ezt a bejegyzést nem áll szándékomban jobban kifejteni... :)
majd a következőt, esetleg.
<3

és ezt még kiegészíteném a ma tanultakkal: se está tocando los huevos. (megint csak arról árulkodik, milyen véleménnyel vannak egyesek munkájáról a spanyol 'kollégáim' :)) )

bár nem vagyok babonás, ez a post nem is kaphatna más címet, mint a péntek 13. ami múlt hét péntek volt ugye, és ami számomra teljesen jól alakult - nem unatkoztam, volt mit dolgoznom, és úgy nagyjából minen sikerült (legalább annyira mint egyébként). nem mondhatja el ugyanezt magáról az egyik múlt heti vendégünk aki ezen a napon először ballaterben ( a szomszéd falu) felejtette a bankkártyáját, majd kizárta magát a szobájából, végül pedig mikor nekiállt volna hajatszárítani, a hajszárító lecsapta a biztosítékot a szobájában. 
valahogy hasonlóan érezhetett a hotel managere is, mikor a skótduda-csapat teljes létszámmal, a szobája előtt fel-alá masírozva gyakorlatozott mikor még aludt volna. bár igazán hozzászokhatna most hogy hetente kétszer-háromszor jönnek gyakorolni. (itt nagyon erős hagyománya van ennek, és minthogy a helyi highland games szeptember elsején lesz.... a múltkor például a queen we will rock you-ját játszották...)

a hétvége egyébként nyugis volt, kevés vendéggel. történt viszont pár dolog - melyeknek igazából semmi jelentősége, de azért is le fogom őket írni. 
történt például hogy a másik hotel séfje besokallt, összepakolt és hazautazott. a tízórás út előtt a buszra várva még beugrott a bárba egy sörre meg egy guisqui-re hozzánk.
ugyanekkor szólalt meg először a tűzriadó az én felügyeletem alatt. szóval kirohantam a bárból, kikapcsoltam, aztán telefonáltam a főnökömnek. rossz sorrend... mivel szerencsére a hotel szinte üres volt, csak a mosógép nem úszta meg az esetet, nem lett belőle gond - és elég jó lecke volt, hogy legközelebb úgy tegyem a dolgokat ahogy kell... :)
mondjuk úgy, hogy nem részesültem tűzvédelmi okatatásban (Nagyapó, ezt a pár sort hagyd figyelmen kívül) és nem mondták el, mit és hogyan kell eljárni ilyen esetben, egész jól intéztem a dolgokat...
szóval azóta nincs mosógépünk. kézzel mosunk és csak szárítani hozzuk a ruhákat. ugyanis a mosógép kijelzője kifolyt. megolvadt, kilyukadt, kigyulladt, eltűnt.... senki sem tudja mi történt, valaki éppen bekapcsolta volna és puff.
most várjuk az újat. :)

a dolgok azóta sem alakultak sokkal jobban, legalábbis a helyi busztársaságnál biztosan nem. a héten legalább 3 busz robbant le ballater és braemar között.
az egyik tegnap - ami nem érkezett meg a megállóba mert a falu határa előtt párszáz méterrel lerobbant. szerencsére Tony el tudott minket vinni kocsival a legközelebbi faluba, ahonnan gyakrabban indulnak buszok aberdeenbe. (ja igen, tegnap mentünk tbszámot igényelni, hárman, magyarok. pont időben érkeztünk az "interjúra".)
a másik tegnap délután robbant le, néhány vendég pár órát állomásozott ballaterben mielőtt vissza tudtak jutni a hotelhez. 
a harmadik pedig ma reggel - az amivel én jutottam volna időben vissza, ugyanis a tegnap estét aberdeenben töltöttem, tangó praktikán. 9.52re kellett volna a hotelhez érni; 12kor kezdtem volna dolgozni. ballaterben pedig a busz beállt a garázsba - mondván hogy mivel esik az eső és elromlott az ablaktörlő, nem megyünk tovább...
így két órát töltöttem ott, kávézóban ülve, esőben ázva-stoppolva, boltokat járva.... - majd a következő busszal 12.03ra vissza is értem, 12.10kor pedig már a bárban dolgoztam.

hátőő. nagyjából ennyi. 
illetve még le szerettem volna írni a csütörtök estét, mikor a "főnökség" elment a szponzorokkal bulizni A táncra, és végül 10kor telefonáltak hogy nem fognak ám visszaérni, így 10 helyett 11.30kor végzek és zárjam a bárt; szerettem volna még írni a tegnapi praktikáról, amin négyen voltunk összesen, és bár a legjobb táncos is borzasztóan táncol nagyon nagyon nagyon jól esett végre táncolni; és még egy pár tucat dolgoról szerettem volna többet írni - egyszer talán ha nem felejtem el és jobban össze tudom szedni a gondolataimat majd megtöltök egy egy bejegyzést ezekkel is... 
addig is minden jót az otthoniaknak -

<3

megint péntek van - újra elkezdett rohanni az idő. 
túl vagyok az első aberdeeni éjszakámon. kedden érkeztem, a buszról azonnal jógázni mentem, majd becsekkoltam a hostelbe, részt vettem még egy jógaórán, majd két tangóórán, másnap pedig egy harmadik jógán. most jólesően fáj minden porcikám - és igaz, hogy egy kisebb vagyont hagytam ott, de megérte. 

az aberdeeni tangóélet elsőre borzasztónak tűnik; és azt hiszem másodjára is ez lesz a véleményem. a páros aki tanított, szörnyű - egy malac kinézetű nő és egy hörcsög kinézetű pasi; magyarázni nem tudnak, tengely, egyensúly, összhang sehol; még csak nem is szépek a mozdulataik. a "jó táncosok" ismernek néhány bonyolultabb lépéskombinációt, de a zenére táncolás és a mozdulatok kifinomultsága hiányzik - kicsit erőszakosan vezetnek, mondhatni, eldöntik hogy mit akarnak levezetni és az úgy is lesz. nagyon fel akarnak vágni a tudásukkal, de nem állnak meg a lábukon. a közeltartás szerintem itt elég idegen még nekik.... szóval egy igazi tangó-paradicsom mellé sikerült költöznöm. 
és még így is, ennek ellenére, hogy az itteni "jó táncosok" azok, akiket lehet hogy máshol igyekeznék elkerülni, aaaannnyira jóóó érzés volt újra magamra kapni a kis tánccipellőmet és ha nem is sokat és ha nem is jót, de legalább táncolni... és a közösség nagyon nyitott, befogadó; nagyon kedvesek az emberek, úgyhogy ez kompenzálta a tánc minőségét. :) remélem hamarosan újra tudok menni, bár nagyon hiányzik az otthoni tangóélet. :(

a jóga szerencsére minden várakozásomat felülmúlta - két nagyon helyes lány tartotta az órákat, elég dinamikusak és nehezek voltak, mégis sikerült mindent megcsinálni, sőt, talán jobban is mint másoknak. olyan pózokba tekertük magunkat, amiket elképzelni sem tudtam volna. (most például nyújtott lábbal rá tudok állni a tenyeremre, csak hogy egy valamit említsek) sajnos a közlekedés nagyon rossz, az utolsó busz 18.25kor indul braemarba, így a délutáni órán már nem tudtam részt venni (pedig nagyon szerettem volna).

a hosteltől kicsit féltem, de végülis kellemesen csalódtam. kényelmes, egész színvonalas, viszonylag közel van mindenhez. bár igaz, így is 30 perceket gyalogoltam ide-oda, de legalább már nem fogok eltévedni a városban legközelebb. :) 
az idő gyönyörű szép volt, hétágra sütött a nap (a felhők fölött; így legalább nem kellett azon bosszankodnom hogy nincs napszemüvegem); az eső is csak néha esett, így mindig volt időm megszáradni mielőtt újra eláztam volna. azt mondják, rendes "nyárias idő" utoljára június elején volt, akkor is csak pár napig; egyébként pedig hónapok óta alig látni a napot és esik az eső. állítólag nem szokott ez így lenni, de én ezt már nem hiszem el :))

közben rájöttem, mi az, ami annyira tetszik itt. nincsenek vezetékek. se aberdeen utcáin (nem láttam egy vezetéket sem), sem aberdeen és braemar között az úton, se dundee felé, sehol. akárhova mentem eddig, nem láttam vezetékeket, oszlopokat, trafókat, semmit. ott a kis kétsávos út, alatta meredeken a hegyoldal és a kis kanyargó dee folyó, néhol szalagkorlát, máshol pedig egy fasor (mondjuk ez elég ijesztő, nem biztos, hogy télen szeretnék busszal vagy kocsival aberdeenbe menni), vezeték egy szál se. :))) nem tudom hogy csinálják, szerintem az áram csak úgy terem. :D 

mára ennyi fért bele, bár mesélnivalóm még akadna rengeteg - de mindjárt kezdek. 
jövő kedden social security number interview, szintén aberdeenben - remélem a hétfőt vagy keddet is megkapom hozzá szabadnapnak, és akkor irány a város, pilates, yoga, tango! :)))
remélem otthon minden rendben és jól vagytok - 
<3

néhány kép rólam és új barátomról, a felföldi marháról. :)
(sajnos nem bírtak magukkal, világot akartak látni, ezért kénytelen voltam hazaküldeni őket)

és végül még egy borzasztóra sikeredett kép, a két spanyol lányról és rólam. (baloldalt Yurena, középen a szobatársam, Miriam)

már annyi ideje húzom ennek a postnak a megírását; kicsit el is ment az ihlet, nem tudom hogy kezdjem. 
talán írtam már, hogy kell bankszámlát nyitnom a bank of scotlandnál - az első néhány napban meg is látogattam a legközelebbi (a hotellel szemközt lévő) bankfiókot, ahol egy nagyon kedves nőtől kaptam egy időpontot telefonos interjúra. mert hogy az itteni bankfiókban nem tudnak számlát nyitni - személyes 'interjúra' van szükség, általában aberdeenben. 

szóval a megbeszélt időpontban el is mentem: ott szembesítettek vele hogy egy órával korábban kellett mennem (pedig időben ott voltam, nem volt igazuk), megkérdezték hogy nálam van e a főnököm által írott levél (miiiicsodaaa??? ezt mért nem mondták előbb?!) majd átadták a telefont aholis egy nagyon szimpatikus úriember megkért, hogy a következő kedden 12.30ra legyekszíves elmenni ballaterbe, hogy ott személyesen intézhesse el a papírmunkát. 

há há. az élet olyan egyszerűű!!! 
a nagyon szimpatikus úriemberről kiderült, hogy magyarországra jár fogászatra évente egyszer, illetve hogy az apjának az oktogonnál van lakása és ott él. továbbá kiderült hogy majdnem mindenkire emlékszik név szerint aki az invercauld armsban dolgozik. (és kivel vagy egy szobában? hmhm, miriam... hosszú barna hajú spanyol lány, nem nagyon tud angolul ugye? igenigen, emlékszem, nagyon aranyos.... sok magyar van ám ott... emlékszem arra a hosszú göndör hajú lányra, nagyon jófej volt... ja igen, igen, a srác a konyháról, együtt repültünk ferihegyre egyszer, etcetcetc).
az egy óra alatt amíg az irodájában ültem megtudtam többek között hogy a fociedzője elküldte balettozni (jót tesz az egyensúlynak), és emiatt hat évig balettozott. elvileg majdnem bekerült a nemzeti válogatottba (ha van ilyen, ha nincs akkor valami komolyabb csapatba), csak lesérült és abba kellett hagynia a focit. láttam néhány képet a hároméves lányáról, beszélgettünk pestről, a bérekről; arról, hogy kerültem ide; arról, hogy milyen volt katonának lennie, etcetcetc. 
azt nem sikerült eldöntenem, hogy mindez a személyes interjú része, ami során ki akarják deríteni, hogy valóban az vagyok e akinek mondom magam, vagy szimplán ennyire lassú az ügyintézés.... 

por fin, fél óra várakozás és egy óra beszélgetés után sikerült - most 140 font csücsül a bankszámlámon és várom, hogy a bankkártyámat kipostázzák. szóval a következő fizetésem remélem már oda fog érkezni :)))
(a következő 'interjúm' 17-én lesz, a social security number ügyében, azaz a tb miatt, utána még a dokihoz kell regisztrálnom és remélem a hivatalos dolgokon végre túl leszek :) )

miután délben felvertek minket a szobaellenőrzéssel és kidörgöltük a szemünkből a maradék ámosságot is, megbeszéltük, hogy a napi program Dundee lesz. elég későn, indultunk, az út pedig másfél-két órás. óóó de milyen!
AZ ÚT!

egész keskeny, kétsávos út, ami a völgyben kanyarog a folyó vonalát követve, hepehupás, ferde, jobbra-balra billeg, teli bukkanókkal.... nem véletlenül mondták a spanyolok hogy dundee mellett van egy "montan~a rusa"... és minthogy arra csak sirályok röpködnek az út fölött, de autó egy szem nincs, liftezett is a gyomrunk. :) 
és ez még semmi, jön hozzá a látvány.... óóó hát meg sem próbálom leírni. csak ilyen szavak ugranak be hogy bárány - rengeteg bárány; elvétve egy egy fa vagy szikla, folyó, gyaloghíd; a hegyek pedig olyanok mintha valaki összevissza átment volna rajtuk egy hatalmas fűnyíróval... áááá, közben pedig mindent fehér ködfelhő borít. áááá gyönyörűűűszéééép!!!!!

dundeeról nem nagyon tudok mit írni, nem sok időt töltöttünk ott, vásárolni mentünk. először beültünk valami gyorsétteremféleségbe és lakomáztunk egyet, aztán pedig gyorsan két óra alatt mindenki elintézte a bevásárolnivalóját... majd kezdődött előről - visszafelé - a ride on the montan~a rusa;

biztosan sokszor írtam már a spanyolokról. Jorgénak ma van a születésnapja, úgyhogy tegnap megünnepeltük. az ajándékok már egy hete ott vártak a szobánkban, mivel csicseregték a madarak, hogy egy jó minőségű fejhallgatót szeretne, így vettünk egyet, meg kapott mellé még egy TOP BANANA feliratú pólót és sörösdoboz alakú mamuszt. :)))) 
nem volt könnyű dolgunk a szervezéssel, akárhol kezdtünk beszélni az esti buliról vagy az ajándékokról, Jorge mindig megjelent. szerencsére túlkomplikálta a dolgokat, mi pedig hiába szóltuk el magunkat párszor, egész jó színésznőknek bizonyultunk végül mind a hárman. 
tegnap délután odaadtuk az ajándékokat - csak a szűk baráti kör volt ott - Jorge, a barátnője, én és a szobatársam meg még egy magyar srác. majd megbeszéltük hogy a bulit másnap tartjuk. elég érdekesen alakultak a dolgok, futottunk pár kört a henteshez,  meg a boltba, bepakoltunk chipsből, csokiból, hamburgerhúsból és kenyérből, fagyasztott sültkrumpliból és ketchupból - ezeket aztán leadtuk a konyhán. az italokról gondoskodtak a fiúk, szóval minden szép volt és jó. a tortát az egyik szakács srác sütötte, mi pedig kivettük a colonel's bed termet, és berendezkedtünk laptopokkal, hangszórókkal. :)
a 'buli' majdnem reggelig tartott, de 1kor mindenki 'hazament'. a társaság sajnos elég megosztott volt, de a végére azért a magyar szekció is csatlakozott a többiekhez. :)) a vendégek felől pedig szerencsére csak egy két panasz érkezett... :)))

itt pedig egy kép a 'büféasztalról', köszönet érte a konyhán dolgozóknak. (a képre a hamburgerzsömlék nem fértek rá) :))) később még töltök majd fel képeket (igen, olyat is amin rajta vagyunk).