már annyi ideje húzom ennek a postnak a megírását; kicsit el is ment az ihlet, nem tudom hogy kezdjem. 
talán írtam már, hogy kell bankszámlát nyitnom a bank of scotlandnál - az első néhány napban meg is látogattam a legközelebbi (a hotellel szemközt lévő) bankfiókot, ahol egy nagyon kedves nőtől kaptam egy időpontot telefonos interjúra. mert hogy az itteni bankfiókban nem tudnak számlát nyitni - személyes 'interjúra' van szükség, általában aberdeenben. 

szóval a megbeszélt időpontban el is mentem: ott szembesítettek vele hogy egy órával korábban kellett mennem (pedig időben ott voltam, nem volt igazuk), megkérdezték hogy nálam van e a főnököm által írott levél (miiiicsodaaa??? ezt mért nem mondták előbb?!) majd átadták a telefont aholis egy nagyon szimpatikus úriember megkért, hogy a következő kedden 12.30ra legyekszíves elmenni ballaterbe, hogy ott személyesen intézhesse el a papírmunkát. 

há há. az élet olyan egyszerűű!!! 
a nagyon szimpatikus úriemberről kiderült, hogy magyarországra jár fogászatra évente egyszer, illetve hogy az apjának az oktogonnál van lakása és ott él. továbbá kiderült hogy majdnem mindenkire emlékszik név szerint aki az invercauld armsban dolgozik. (és kivel vagy egy szobában? hmhm, miriam... hosszú barna hajú spanyol lány, nem nagyon tud angolul ugye? igenigen, emlékszem, nagyon aranyos.... sok magyar van ám ott... emlékszem arra a hosszú göndör hajú lányra, nagyon jófej volt... ja igen, igen, a srác a konyháról, együtt repültünk ferihegyre egyszer, etcetcetc).
az egy óra alatt amíg az irodájában ültem megtudtam többek között hogy a fociedzője elküldte balettozni (jót tesz az egyensúlynak), és emiatt hat évig balettozott. elvileg majdnem bekerült a nemzeti válogatottba (ha van ilyen, ha nincs akkor valami komolyabb csapatba), csak lesérült és abba kellett hagynia a focit. láttam néhány képet a hároméves lányáról, beszélgettünk pestről, a bérekről; arról, hogy kerültem ide; arról, hogy milyen volt katonának lennie, etcetcetc. 
azt nem sikerült eldöntenem, hogy mindez a személyes interjú része, ami során ki akarják deríteni, hogy valóban az vagyok e akinek mondom magam, vagy szimplán ennyire lassú az ügyintézés.... 

por fin, fél óra várakozás és egy óra beszélgetés után sikerült - most 140 font csücsül a bankszámlámon és várom, hogy a bankkártyámat kipostázzák. szóval a következő fizetésem remélem már oda fog érkezni :)))
(a következő 'interjúm' 17-én lesz, a social security number ügyében, azaz a tb miatt, utána még a dokihoz kell regisztrálnom és remélem a hivatalos dolgokon végre túl leszek :) )