írnom kéne. annyi minden történt, már nem is tudom hol kezdjem. nem is írok. inkább csak firkálok. aztán majd megígérem, igyekezni fogok visszaszokni a blogolásra.
nyomokban tavaszodik. kétnaponta egyszer. az elmúlt két napban szinte minden hó elolvadt a hegyeken, így a dee szintje a kis híd alatt jó pár méterrel megemelkedett, a sodrása olyan sebes lett hogy csak na - még raftingolni is lehetne rajta. Ott, ahol sekély kőágyon csordogált eddig a földeken, most mindent elárasztott, és inkább tónak tűnik mint folyónak. nagyon szép. 
az elmúlt két napban a napsütés és a szél küzdött egymással- a szél nyert. így az eső úgy hullámzik a szélben, vízszintesen, mint nyáron a búzatáblák a szellőben... hát egy egy fura hasonlat lett de csaktalánsikerülelképzelnina. 
én igyekszem lefoglalni magam - annával nekiálltunk a jóbarátoknak - harmadik évad végénél járok, ő két évaddal előttem. igyekszem angolul nézni. vettem magamnak néhány játékot. az egyik ilyen: 

216db mágneses golyó. csak a kerativitás szab határt a formáknak. szuper. 
vettem telefont, de még nem ért ide. óóó már alig várom. 
tegnap aberdeenbe menet olyan szépen sütött a nap, hogy majdnem vettem egy gitárt, gitárkönyvet és hangolót, és elképzeltem ahogy szabad óráimban a játszótéren fogok tanulni - de aztán kicsit többe kerültek ezek a dolgok, mint amit rászántam volna úgyhogy inkább letettem e tervemről. viszont isteni finomat ebédeltünk a mexikói étteremben annával. hűűűű.... 
fajitas...ilyen volt... egy serpenyőben megkaptam a csirkét és a pirított zöldségeket, egy külön tálon a tortilla tekercseket, egy másik edényben pedig sajtot, tejfölt, guacamole-t (avokádókrém) és paradicsomos szószt... aztán magamnak állíthattam össze. anna chillisbabbal és rizzsel töltött sült tortillatekercset evett, hozzá pedig margaritáztunk. mert ez jár nekünk.

hát ezen kívül nem történik ám semmi. illetve dehogyisnem, nagyon sok minden is. de azt majd egyszer.