emci világot lát

ez a kis tegnapi aberdeen-i kiruccanás igazán felüdítő volt :) 
azt hittem Krke aludni akar majd reggel, gondoltam majd hazafelé beugrom hozzá, mert nekem mindenképpen el kellett jutnom aberdeenbe. miért is? nyomós okom volt rá: harisnyára van szükségem!!! és ott van sok harisnya olcsóóón :) persze ez a jókis magyar tulajdonságom még megvan: legyen azért jó az ára... 
szóval felpattantam a 10 órás buszra, el ballaterig, ahol aztán a buszállomáson a sofőrváltás miatt 10 percet vesztegelünk. 
anya felhívott hogy jajj krisztián mégsem alszik, jön ő is aberdeenbe, persze tette ezt az utolsó percben, mikor az új sofőr már indította a buszt, úgyhogy úgy ahogy voltam, kabát-táska-cipő-telefon-szemét a kézbe és gyorsan ugrottam le - mezítlábaltam picit ott a járdán majd magamrarángattam a cipőm aztán krvel együtt irány aberdeen.
sokmindent nem csináltunk, egy két dolgot vettünk az asdában meg a tescóban, meg persze a soksok harisnyát nekem hogy tudjak széépen szoknyában dolgozni :) meg egy büféasztalos pizzahutos ebédet bevágtunk óó mennyei falatok.
fura, hogy az ember mennyire másképpen érzékeli/értékeli az árakat itt és otthon. hiába kerül átszámolva is ugyanannyiba valami itt, mint otthon - itt könyebben adok ki rá pénzt mint otthon. ilyen például az étel. vagy ilyen a busz - itt drágább, mégsem húzom annyira a számat... (persze mindjárt más lenne a helyzet, ha heti, havibérleteket kellene vennem). 
tegnap végre szép időnk volt - aberdeenben legalábbis. braemarban mindig esik az eső, ahogy közeledtünk felé, egyre felhősebb lett az ég. most is szakad, és minden szürke. hát sosem lesz itt nyár??!

eeeeej.....

csak hogy érezzétek: mai maximum hőmérséklet 14 fok celsius....otthon mennyi is van? 42? háromszorosa az itteninek???!! 
nem is mondok erre már semmit.... 

az otthoni pár hét után a visszatérés első órái meglehetősen felemelőek voltak - gyönyörűséges napsütés, skócia virágba borult és leírhatatlanul szépséges tájak. élénkzöld mezők, virágzó fák - hiszitek vagy nem, itt az orgona most virágzott! no és képzeljétek, melegebb volt mint otthon! azért egy pillanatra még boldog is voltam, jó volt krisztiánt is újra látni ballaterben, kicsit átmentünk hozzá, kipakoltam a csokit és egyéb ellátmányt amit hoztam neki, aztán nosza, induljunk vissza braemarba.
közben azért kicseréltük kr balhátsó kerekét - jobbanmondva az autóét. életem első kerékcseréje, együtt csináltuk, segítettem emelni, csavarozni iderakni odatenni, visszaerősíteni... :) jajjjdejóóóóó volt! bár Kr nem hiszem hogy örült neki hogy ilyen manőverre szükség volt, nekem izgalmas élmény. 

a jókedv és boldogság egészen addig tartott, míg vissza nem értem és nem beszéltem a többiekkel. utána szépen lassan tudomást szereztem a különböző változásokról - kit hova helyeznek át, ki mikor megy nyaralni, kiről mit pletykálnak - és ugye ez mind mind hatással van mindenki másra is. hát ezek a dolgok - amiket ha nem bánjátok nem szeretnék részletezni most -igencsak elvették a kedvem a munkától és az ittléttől is. 
mint egy ismerősöm egyszer mondta - a változásokat azért nem szeretjük/utasítjuk el, mert lusták vagyunk a hozzájuk való alkalmazkodáshoz. igaza lehetett, mert ahogy megszoktam a helyzetet mindjárt nem is látszott olyan borúsnak. sőt, ahogy visszaszoktam újra az itteni hétköznapokba, még élvezem is :)

hiányozhattam a munkából - ahogy hallottam a recepció romokban állt (na jó, remélem mindenki érzi, hogy egy kicsit túlzok itt!), a rendetlenség és káosz uralkodott; a konyha három hétig nem kapott helyes előrejelzést, illetve az étterem számára sem sikerült megfelelő listát készíteniük az ittmaradtaknak. kiderült, hogy a vezetőségben az, akinek a leginkább számítottunk a munkájára, egy hónapig szinte be se jött, akiben pedig a legkevésbé bízott a magyar csapat, hatalmas változáson ment keresztül és mindent a nyakába vett. 
lassacskán minden újra a régi - velem elégedettek és megdícsérnek - nagy megkönyebbülés volt hogy visszatértem. plusz a héten újra tanulni kezdek - az eheti béreket nekem kell majd hétfőn elküldenem, illetve már az ebis sem jelent túl nagy kihívást (az elektronikus számlarendszer); és a rendeléseket is viszonylag magabiztosan kezelem :))) szóval hurrááÁÁ!

csakígytovábbésreméljükalegjobbakat
igyekszem rendszeresebb írásra áttérni újra... :) legyetek jók!
puszi

néhány kép braemarból -

a faluból, ahol ilyen autók rohangálnak:
Hát itt szimplán nagyon grimaszolok és nem tudok normálisan fényképezkedni... ez a péntek esti bistróba menetel előtt készült... :D
Ha hív a természet... 
Ő Anna, az új szobatársam. valamit biztos akart tőlem, különben nem meregetne ilyen bociszemeket :p
ez itt a csirke-blackpudding combó, amit a bistróban vacsiztam. óóó mennyei falatok! 
itt pedig Teri pózol a nárciszokból készült boszorkánykör közepén. csak már ránkesteledett... 

Na, újra eljött a blogolás ideje. Leginkább az végtelennek tűnő várakozás hozta el. Ismét Frankfurt Airport azaz Fraport – amilyen gyakran itt megfordulok lassan istentudjahányadikotthonomként tekintek már a helyre. Szerintem nincs olyan mosdó ahol még ne jártam volna itt :D

Kicsit fáradtan vágtam neki a napnak, de már fel sem tűnik ha napokig nem alszom. Krke kicsit korábban jött értem mint vártam, így még azelőtt érkezett, hogy az ébresztőórám egyáltalán megszólalt volna. Nem várattam sokáig, illetve az a 20 perc nem azért tartott addig ameddig, mert lassan készültem volna. Egyszerűen próbáljon meg az ember lánya kabátban, laptoptáskával a kézben két bőröndöt is lerángatni a második emeletről. Persze, az ember lányának van szép szája, talán még beszélni is tud, kérjen segítséget. De feltűnésmentesen akartam eltűnni, mielőtt valaki még rámragaszthatta volna a vírusait.
No igen, Braemarban, sőt egész skóciában fertőzünk, de erről később.

A reggeli luxus, ott a hotelban néha van olyna jó a kaja hogy jobban járunk ha nem eszünk, már az sem tűnt fel hogy evés nélkül indultam el, de szerencsére volt egy doboz jóóóó sűrű gyümölcsfacsarmányom – kis smoothie, az egy időre megtömött. Még jó hogy volt GPSünk, így Aberdeen elkerülésével rögtön a reptérre jutottunk. VOLNA, ha az az út ami a reptérre visz, nem a semmi közepére van kirakva és a műhód meglátja. Így viszont hazai minőségű aprócska utakon kanyarogtunk, a GPS szerint a mező közepén legelésző marhákon gázoltunk át, párszor visszafordultunk aztán egy olyan életveszélyesen durva útra kellett rákanyarodvabesorolva húú... na... de végül megérkeztünk.
Könnyes búcsú, a reptéren nyugtáztam hogy még 3 órám van, hát még akkor nincsen check-in, inkább együnk. Húztam, húztam az időt, minek sietni, a biztonsági ellenőrzésen úgyis túlvagyok 3 perc alatt, sorban állni nem szeretek.... no aztán 10 óra előtt picivel látom hogy a checkin megkezdődött. Már ez gyanús volt, hát még mikor megláttam, mennyien várnak a gépre. No de kérem, Aberdeenbe nem repül nagy gép, még frankfurtból se. Három kis gépet meg lehetett volna tölteni csak azokkal az emberekkel, akik előttem álltak a sorban, meg aztán még utánam is álltak annyian....
A sor is csak araszolgatott, pedig máskor rendesen lehet haladni. A lányok a pult mögött csak telefonálgattak, segítséget kértek, percekig tartott minden... hát mi történt? Ja hogy a reggeli járatot törölték, és most azokat az emereket is erre a gépre kéne felrakni. Vagy bármelyik másikra, csak valahova férjenek már fel. Olá. Nomármostaztánjött a bőröndök lemérése. Tudniillik félig vissza akarok költözni kishazácskánkba, így majd' mindent hazahozok és csak egy fél bőröndöt viszek vissza. No, bőröndöt fel a futószalagra. Meg tegyem a másikat is. De a szalag nem működött, szóval a lány a másikoldalról húzta a bőröndöt, én alulról toltam, no, csússzon már fel arra a mérlegre! Telefonos segítségkérés után sikerült becsekkolni, majd kártyával fizettem az extra bőröndért, szegény lány új lehetett mert épp hogy elő nem vette a kártyaterminál használati útmutatóját... majd megkért hogy a két bőröndöt vigyem már át a reptér túloldalán lévő börönd-ellenőrző ablakhoz, ott veszik át őket, mert a futószalagok nem működnek. Nosza, menjünk. Erős magyar lány lévén simán félkézzel feldobtam a bőröndöket a méter magasan levő ablakhoz, majd induljon a journey!

Hohóóóóó de hát itt még nincs vége.. mire idáig eljutottam már csak egy óra volt a gép indulásáig. No de jött a következő gyanús jel. A gépünk a kettes kapuhoz volt kiírva ahonnan 30 percen belül három gépnek kellett volna elindulnia... Kellett volna, mert aztán a miénket átrakták máshova és nm is indult el egészen két órával későbbig. Ugyanis a gépünk túlsúlyos lett – no nem magához képest, hanem útburkolati munkákat végeztek a reptérnél és, legalábbis amennyire értettem, az út nem bírja el a nagy gépek súlyát. Márpedig most nagyot küldtek, mert a kicsibe nem fértünk volna be. Ezért 'önkénteseket' kerestek, 16ot, hogy fáradjanak a kapuhoz és vállalják hogy későbbi, vagy másik napon induló géppel utaznak. Cserébe kompenzálják őket. Mondanom sem kell, két-három vállalkozónál nem akadt több, így ABCrendben az első x utast önkéntességre kényszerítették. No, lett nagy nemtetszik a dologból, veszekedés-mostmilesz-eztnemtehetik-mennyitfizetnek – majd aztán véééééégre 14.15kor elkezdtük a beszállást.... (12.15kor kellett volna a gépnek felszállnia)

No ne értsetek félre, nem panaszkodni akarok, én élveztem az egészet, memóriáztam, sudokuztam. Csak azért írom le, mert most van sok szabad órám, és nincs kedvem a duty free boltokat járni egy ötkilós táskával a vállamon, amúgy is fáj a hátam.

Viszlát otthon!

Jó időben hagyom ott a hotelt, reggel Tony még meg is jegyezte – menekülj a süllyedő hajóról. Hát igen, az elmúlt hetekben nem küzdöttünk órahiánnyal. Jane és Dóri holidaye miatt a bárban és a recepción rengeteget dolgoztunk, kedves másodszakácsunk hazai útja a konyhára hozott plusz órákat az ottmaradottaknak, előtte a húsvéti és a május5.-i bank holiday miatt egekbe szökött vendégszám nem hagyott nekünk nyugtot... No de nem panaszkodok, így gyűlik a bankszámlán a.. no igen.
Azért egy óraszám-növelő faktort kihagytam a felsorolásból. Vírus. Szépen sorjában kidőltek a többiek. Az egész az 62-es szobával kezdődött. A férfi megbetegedett, hasment és hányt, mint kiderült, vírus. Hétfőn hazautazott. Majd a Móni fertőződött meg, aki a szobát takarította. Szuper, Móni barátja pincér, de hát a vírus az vírus, komolyan kell venni, akkor a zsolti nem mehet dolgozni 48órával azutánig, ohgy a Móni tünetei meg nem szűnnek. Közben Jane holidayen volt, így három emberrel volt kevesebb. No, hétfőn érkeztek vendégek, 4 fő, 62es és 59es szoba, együtt. Mondanom sem kell, betegek lettek. Veronika, aki a szobát takarította, szintén beteg lett, pedig kifertőtlenítettük rendesen. No, erre már Lukas sem mehetett az étterm közelébe, szerencsére ő mondjuk a recepción dolgozott. De még egy takarítóval kevesebb. Pénteken, mire a vendégek hazautaztak, minden kulcsot fertőtlenítettünk, a takarítók a betegeknek csak maszkban vihettek enni, ilyenek. No jó.
Lukas és Veronika péntektől szabadságon, de nem tudtak elutazni a betegség miatt. Két takarítóval kevesebb lévén, Dórit kellett beállítani a bárból a Hkra. No, de így nem marad senki a bárban csak én meg a Matthew, de hát nekem meg a recepción kell lennem, mert Jane és Lukas holidayen, és csak a Tony van ott. Matthew pedig éjjeliportás lesz a hétvégén, hogy a Máténak három hét után végre lehessen szabadnapja. Kit rakunk a bárba? Óóó ráadásul vasárnap reggel még egy pincérünk elesett a vírussal folytatott ádáz küzdelemben - Gábor is elhullt. Ki marad az étteremben? No, nem baj, a hétvégét még túléltük, a hétfőt is. Hétfőn jane már dogozott, Móni már meggyógyult, csak azért nem dolgozhatott mert a párja volt méeg beteg, de már egész jól mentek a dolgok. Azért hétfő estére megbetegedett jane és lukas is, hiába épülnek fel a többiek, hiába működőképes újra a takarítósereg és áll talpra lassan az étterem személyzete is.... a recepción csak a tony maradt most, hogy én is eljöttem nyaralni.... hihihihi .

Most a bárszemélyzetet kell betanítani arra, hogyan checkoljanak ki és be vendégeket, napközben pedig nem lesz senki a recepción. Ájáj, nehéz helyzet, és örülök hogy nem vagyok ott :) És még jobbban örülök hogy nem kaptam el (kop-kop, alulról a faasztalon) mielőtt hazajövök.

jajj, még így a végére. nem mi voltunk ügyetlenek, hogy rosszul takarítottuk ki a beteg szobákat. az egész faluban jár most ez a hasmarsdolog - sőt, szerintem skóciaszerte, mert az aberdeeni reptéren különféle felhívások hívták fel a figyelmet a kézmosás fontosságára, ne legyünk buták, illetve a tünetekre....:D

Boldogítsalak még titeket ehhez hasonló jókis bejegyzésekkel? Igazán ráérek, ha gondoljátok kérdezzetek, javasoljatok témákat és amíg fel nem száll a gép, három regényt is megírok nektek!
No, puszi mindenkinek, C U home.  

írnom kéne. annyi minden történt, már nem is tudom hol kezdjem. nem is írok. inkább csak firkálok. aztán majd megígérem, igyekezni fogok visszaszokni a blogolásra.
nyomokban tavaszodik. kétnaponta egyszer. az elmúlt két napban szinte minden hó elolvadt a hegyeken, így a dee szintje a kis híd alatt jó pár méterrel megemelkedett, a sodrása olyan sebes lett hogy csak na - még raftingolni is lehetne rajta. Ott, ahol sekély kőágyon csordogált eddig a földeken, most mindent elárasztott, és inkább tónak tűnik mint folyónak. nagyon szép. 
az elmúlt két napban a napsütés és a szél küzdött egymással- a szél nyert. így az eső úgy hullámzik a szélben, vízszintesen, mint nyáron a búzatáblák a szellőben... hát egy egy fura hasonlat lett de csaktalánsikerülelképzelnina. 
én igyekszem lefoglalni magam - annával nekiálltunk a jóbarátoknak - harmadik évad végénél járok, ő két évaddal előttem. igyekszem angolul nézni. vettem magamnak néhány játékot. az egyik ilyen: 

216db mágneses golyó. csak a kerativitás szab határt a formáknak. szuper. 
vettem telefont, de még nem ért ide. óóó már alig várom. 
tegnap aberdeenbe menet olyan szépen sütött a nap, hogy majdnem vettem egy gitárt, gitárkönyvet és hangolót, és elképzeltem ahogy szabad óráimban a játszótéren fogok tanulni - de aztán kicsit többe kerültek ezek a dolgok, mint amit rászántam volna úgyhogy inkább letettem e tervemről. viszont isteni finomat ebédeltünk a mexikói étteremben annával. hűűűű.... 
fajitas...ilyen volt... egy serpenyőben megkaptam a csirkét és a pirított zöldségeket, egy külön tálon a tortilla tekercseket, egy másik edényben pedig sajtot, tejfölt, guacamole-t (avokádókrém) és paradicsomos szószt... aztán magamnak állíthattam össze. anna chillisbabbal és rizzsel töltött sült tortillatekercset evett, hozzá pedig margaritáztunk. mert ez jár nekünk.

hát ezen kívül nem történik ám semmi. illetve dehogyisnem, nagyon sok minden is. de azt majd egyszer. 

megérkeztem.

hát igen, el sem hiszem hogy2012 lezárult és mától ilyen csúnya babonás számjegyekben végződő évszámot írunk... gyorsan elrepült az idő. a következő három bejegyzéssel azt hiszem időben visszafelé fogok haladni - szilveszter, staffparty, karácsony.

szóval 30án érkeztek, teljesen teli a hotel, 107 vendég, plusz 14 fő a manager családjából. mindenhol vannak, még az üres staffszobákban is, meg jane házában is. összesen 121 fő, plusz a dolgozók - szerintem ennyi még nem volt. szerencsére ez a csoport nem all inclusive, nincs négy ingyen italuk a bárban, fizetnek mindenért. bár ennek ellenére egész nap hárman rohangáltunk - a tegnapi bevétel valahol 2000 font környékén mozgott, majdnem annyi, mint a highland gathering idején.(egy átlagos napon 100-300 font között mozog)...!

különleges alkalom ez, úgyhogy különleges programokkal készültünk - kvízek, special entertainment, a kávé nem önkiszolgáló vacsi után, hanem mi szolgáljuk fel, sőt, nem napi egyszer hanem kétszer háromszor kávéznak, tegnap ötfogásos vacsora volt... nem reggeli van 7-9ig hanem brunch (késői reggeli/koraiebéd) 9-11ig. holnap reggel mennek haza.

szóval tegnap este az entertainment az ebédlőben lett megrendezve, hogy mindenki beférjen. szép munkát végzett a restaurant staff, azaz a pincércsapat - nagyon szépen feldíszítettek mindent, átmozgatták az asztalokat, így a vacsora után fél órával már mindenki visszatódulhatott híresneves castleview éttermünkbe. vacsora előtt ingyen bucksfizzt osztottunk, ez lényegében narancslével kevert pezsgő. az ivást mindenki folytatta, így már az előtt nagyon jókedvű volt mindenki, hogy a zenészeink megérkeztek volna. nem is tudom, hogy buliztak, mert mi megállás nélkül dolgoztunk a bárban a dórival amíg a management szépen nyugisan elfogyasztott két üveg bort - 
viszont éjfél előtt 10 perccel bezártuk a bárt, és a staff is köszöntötte az új évet, pezsgővel, ahogy kell. 
átvonultunk az étterembe, ahol a zenészek még húzták, majd harminc másodperces visszaszámlálást követően pontban éjfélkor, miközben a mennyezetre erősített 250 db lufi lehullott és petárdák módjára kidurrant, egy skót dudás is bevonult a híresneves 'scotland the brave'-t játszva - 

mindenkinek kötelező, nekünk már a könyökünkön jön ki, egész nyáron ezt hallgattuk. szóval a lufikat mindenki őrült módra taposta, azok durrogtak - ez az olcsó skót petárda, a dudás fújta, mindenki táncolt és üvöltött, a staff pedig sorfalat állt az ajtóban a pezsgővel - mivel csak így fértünk el - és ahogy az emberek jöttek mentek, mindenki boldogújévetkívánt, kezetfogott, puszit adott, idős és még idősebb egyaránt, az öregek táncoltak, a vének ültek és ittak, mi pedig... a bár maradék pezsgőkészletét kifosztottuk :) egy tíz percig még buliztunk, majd minden visszaállt a régi kerékvágásba - azaz dóri és én vissza a bárba, majd körbe a poharakért (a teljes pohárkészletünk elfogyott). én hivatalosan 1ig dolgoztam, dóri 2ig, de egy fél órát még ottmaradtam. ma 3-10ig? 11ig? ki tudja meddig, még az ünnepekre való tekintettel emelt órabérrel mosolygunk - és várjuk hogy otthon legyünk már.

valaki azt merte mondani tegnap este hogy életében nem volt még ilyen sz.r szilvesztere. nekem volt már jobb is, de szerintem szuper volt ez a skót öregbuli, nagyon tetszett, pohárszedés közben telitorokból énekeltem, táncoltam - szóval nem értem az elégedetleneket. csak meg kellene próbálni élvezni minden helyzetet, akkor is, ha az nem azonos azal, amire számítottunk.

no hát ezzel kívánok boldog új évet, és jöjjön néhány kép. 
az elsőn ne a bácsit nézzétek, hanem a sok lufit és a díszítést.

és akkor most búék

a hirtelen nyakamba szakadt fene sok szabadidővel valamit kezdenem kellett - nosza, tanuljunk főzni. a legelső próbálkozásokról ugye már írtam,képet is küldtem... de most! :)
vállalkoztam hogy segítek a staff vacsoráját elkészíteni esténként - mertmértne - így esett meg, hogy vasárnap, miután elautóztunk dundee-ba jane-ért és körbejártunk az ottani tescoban (én remélve hogy találok csöveskukoricát meg tököt meg káposztát meg hasonló jókat, persze szinte semmi sem volt) - bevetettük magunkat a - számomra hatalmas és rideg - konyhába és rakottkrumplit csináltunk. kereken 29 darab tojásból, néhány kiló krumpliból és egy pár PICK KOLBÁSZBÓL!!!! amit a tecsóban találtunk. ez azért nagy szó!! egy hatalmas tálcányi RK sült ki a dologból, azt hittem, három napig ezt esszük majd reggelire, ebédre és vacsira is, de azonnal elfogyott.
előzetes felmérés után kiderült, hogy az itteniek közül senki nem szokott tejet önteni a rakottkrumpli alá, és miután énféle rakottkrumpli korábban már készült, belementem hogy kipróbáljuk a többiek változatát. minden rétegre tejföl. finom lett, azért én a tányéromra még öntöttem egy pohár tejet. 

másnap babgulyás készült, egy feneketlen kondérban, hatalmas adaggal - ez is szépen elfogyott. áh, most nem tudom részletekbemenően leírni, hogyan is készül - aki még nem csinált ilyet és tőlem szeretné megtanulni (a lehető legrosszabb választás) az írjon :D
a lényeg hogy a héten készült még marhapörkölt, paradicsomos töltöttpaprika és fasírt. az egyetlen gond, hogy az itteni darálthúsban egy csepp zsír sincs, így kicsit szárazak lettek a gombócok, de finom lett. aztán a pörkölt mellé én magamnak csináltam még tökfőzeléket, nyami nyami, ugyanaznap készült uborkasaláta és tejfölösuborkasaláta (éééés az enyém fogyott el elsőként!), itthon pedig csináltunk grízestésztát, soksok tojásos ételt, húslevest... szerintem ennyi.

ja igen, a tojás itt dobozokban érkezik, 180 db/doboz, és egy doboz tojás egy reggelire elég. nagyjából. ugye készül belőle tükörtojás meg poached egg, meg ilyenek. namost, mielőtt bezártunk maradt rajtunk másfél doboz tojás, az durván 240 db, dec23-i szabidővel. ugyan a tojásnak semmi baja nem lesz december 23 után, a konyhán viszont már nem lehet felhasználni. úgyhogy hoztunk haza egy keveset. most a hűtő alsó rekeszében ott figyel 60 db, plusz az ajtó tárolóiban további 20.... :D szerintem még februárban is ebből fogjuk készíteni a reggelit :D

no, megint nem sikerült semmi értelmeset kihoznom ebből a bejegyzésből, azért remélem van akit szórakoztat. legyetek jók, rosszak! puszi