emci világot lát

az otthoni pár hét után a visszatérés első órái meglehetősen felemelőek voltak - gyönyörűséges napsütés, skócia virágba borult és leírhatatlanul szépséges tájak. élénkzöld mezők, virágzó fák - hiszitek vagy nem, itt az orgona most virágzott! no és képzeljétek, melegebb volt mint otthon! azért egy pillanatra még boldog is voltam, jó volt krisztiánt is újra látni ballaterben, kicsit átmentünk hozzá, kipakoltam a csokit és egyéb ellátmányt amit hoztam neki, aztán nosza, induljunk vissza braemarba.
közben azért kicseréltük kr balhátsó kerekét - jobbanmondva az autóét. életem első kerékcseréje, együtt csináltuk, segítettem emelni, csavarozni iderakni odatenni, visszaerősíteni... :) jajjjdejóóóóó volt! bár Kr nem hiszem hogy örült neki hogy ilyen manőverre szükség volt, nekem izgalmas élmény. 

a jókedv és boldogság egészen addig tartott, míg vissza nem értem és nem beszéltem a többiekkel. utána szépen lassan tudomást szereztem a különböző változásokról - kit hova helyeznek át, ki mikor megy nyaralni, kiről mit pletykálnak - és ugye ez mind mind hatással van mindenki másra is. hát ezek a dolgok - amiket ha nem bánjátok nem szeretnék részletezni most -igencsak elvették a kedvem a munkától és az ittléttől is. 
mint egy ismerősöm egyszer mondta - a változásokat azért nem szeretjük/utasítjuk el, mert lusták vagyunk a hozzájuk való alkalmazkodáshoz. igaza lehetett, mert ahogy megszoktam a helyzetet mindjárt nem is látszott olyan borúsnak. sőt, ahogy visszaszoktam újra az itteni hétköznapokba, még élvezem is :)

hiányozhattam a munkából - ahogy hallottam a recepció romokban állt (na jó, remélem mindenki érzi, hogy egy kicsit túlzok itt!), a rendetlenség és káosz uralkodott; a konyha három hétig nem kapott helyes előrejelzést, illetve az étterem számára sem sikerült megfelelő listát készíteniük az ittmaradtaknak. kiderült, hogy a vezetőségben az, akinek a leginkább számítottunk a munkájára, egy hónapig szinte be se jött, akiben pedig a legkevésbé bízott a magyar csapat, hatalmas változáson ment keresztül és mindent a nyakába vett. 
lassacskán minden újra a régi - velem elégedettek és megdícsérnek - nagy megkönyebbülés volt hogy visszatértem. plusz a héten újra tanulni kezdek - az eheti béreket nekem kell majd hétfőn elküldenem, illetve már az ebis sem jelent túl nagy kihívást (az elektronikus számlarendszer); és a rendeléseket is viszonylag magabiztosan kezelem :))) szóval hurrááÁÁ!

csakígytovábbésreméljükalegjobbakat
igyekszem rendszeresebb írásra áttérni újra... :) legyetek jók!
puszi