tudom, borzalmas vagyok. gondoltam rá, hogy írok nektek egy külön bejegyzést a délutáni high tea-ról a palm courtban, egyet a szushikészítésről, egy másik bejegyzést a staffballról, meg egyet a tegnap estéről, sőt egy ideje már azt is tervezem, hogy képekkel tarkítva megmutatom nektek, milyen macerás is többszáz ruhaszalvétát meghajtogatni, vagy éppen a vajastálkákat megtölteni. mindezt persze csak azért, hogy ha legközelebb éttermbe mentek, véletlenül se felejtse el senki, mennyi munkájuk van a pincéreknek - nem csak arról szól a dolog hogy rendelést felvenni és ételt kihordani. de ahogy telik az idő, egyre inkább rájövök, hogy ez nem fog megtörténni. úgyhogy most megpróbálok egy bejegyzésbe sűríteni mindent, hgoy legalább legyen nyoma. 

de beszéljenek a képek - a vega szushink (csak avokádó volt itthon) és a chicken teriyaki:
egyébként nagyon érdekes a szushikészítés. például a rizs nem azért ragad össze, mert szét van főzve, hanem a cukros-rizsecetes oldattól, amivel nyakonöntik.
egy bambuszrolóra teszik a szárított hínárlapot, erre szépen rákell tapicskolni a rizst, aztán a közepébe tenni a tölteléket, majd óvatosan feltekerni. azt a hínárvackot nem vizezik, hanem a rizstől leadott nedvesség puhítja majd meg, és attól fog tapadni. szushi nyamm nyamm.

laci meg én tegnap az asdában találtunk ilyen szupersapikat. ezért az árért!!! 15 font darabja, no de mit tud! :D 

érdekesség: a városban rengeteg pad van, főleg a parkokban, princes gardens mellett. a padok érdekessége, hgoy mindegyik közepén található egy egy emléktábla. 
a padok magánszemélyek vagy szervezetek által lettek a városnak adományozva. a leggyakoribb elhunyt családtagok emlékére padot adományozni. (teljesen olyan, mint a temetők sírfeliratai) szeretett fiunk/lányunk emlékére aki szerette e várost. etc. etc.

ezt pedig a royal mile-n (edinburgh váci utcája) találtam valamelyik nap. tegnap Kathrynnel elmentünk a hotelbe cocktail tasting menüt kipróbálni, aztán vacsizni egyet az étteremben. 

a cocktail tasting menü 5 koktélból áll. mi az első négy koktélunkkal annyi mézes-wasabis pattogatott kukoricát és olajos-sós mandulát ettünk, hogy mire a vacsoraidő eljött, már nem is voltunk éhesek. abban egyeztünk meg JD-vel, hogy az utolsó koktélt vacsi után isszuk meg. (bár ajándékba kaptunk egy hatodikat a vacsi mellé is). 

mint írtam, már nem is voltunk éhese, így aztán én csak egy francia hagymalevest és rizspuddingot (lényegében tejberizs, de tojáshabbal meg minden egyéb finomsággal gazdagítva) rendeltem, kathryn pedig csak egy braised blade of beefet. Kannan viszont ragaszokodott hozzá hogy egy kis scallopot is együnk. (ez a fésűkagyló húsa).  én már a levesnél majd' kipukkadtam, és akkor még kaptunk 1-1 prosecco-t aztán 1-1 ayala brut pezsgőt is. phu. na jöjjenek a képek az italokról és a vacsiról.