álljanak itt az emlékezetesebb, komikusabb esetek. még van pár tartalékban, de mivel a lista igencsak hosszú, nem akarok senkit untatni, voilá, a legjobbak. 
Megnyugtatásképp pedig álljon itt: van a másik oldal, a nagyon kedves és nagyon normális vendégekkel is. megéri csinálni :)

ímehát, a vendégeink:

1.aki eltéved
egyedülálló "fiatalember", ötvenes évei végén. lévén nincs elég egyágyas szoba, ikerszobát adunk neki, szám szerint a 15-os szobát. megérkezik, beköltözik, vacsorázik, sétál, etc.etc.etc. nyaralásának MÁSODIK napján, a recepción reklamál, hogy a szobakulcsa nem nyitja a szobáját. érthetetlennek tartja, hogy a kulcs, ami előző nap működött, ma már nem nyitja a 16-os szobát. és közben lóbálja a 15ös szoba kulcsát.

hogy mi történt? úriemberünk az első nap egy emelettel feljebb mászott a lépcsőn és el is tekergett, majd a 15ös helyett a 16os szobába nyitott be, ami valamilyen oknál fogva éppen nyitva állt. be is költözött, és nem tűnt fel neki hogy a kulcson és az ajtón szereplő szám nem egyezik. másnap mikor reklamált, követelte, hogy leköltözhessen az eredeti szobájába.... 

2. kórházi szökés
két leányzó, fitt,fiatal egészséges mindkettőjük, érkezéskor persze. rögtön kiderül, miután az első este kihívják Miss Brownhoz a mentőt, hogy ez mégsem így van. az estét az aberdeeni kórházban tölti, miután elfelejtette közölni velünk ama apróságot, hogy epilepsziás rohamai vannak. másnap a rendőrség telefonál a hotelbe, hogy hölgyeményünk a kórházból engedély nélkül távozott, nem tért e vissza a hotelbe. később barátnőjétől megtudjuk, úton van haza, így jelezzük a rendőröknek, ne aggódjanak. a formalitások végett a kórházat is felhívjuk, mely telefonbeszélgetés során Miss Brown igencsak hevesen győzködi a kórházi irodást hogy őt pedig elbocsájtotta a doktor úr.... csak a öfelejtették el kivenni a kezéből...

3. a szökevény
e harmadik eset a héten történt. egyedülálló néni, öregecske betegecske, busszal utazik hozzánk. az első napon aberdeenbe megy a busz. a néni elveszik. sehol nem találni, senki nem látta, nem érkezik vissza a buszhoz. értesítik a rendőrséget, a sofőrök nem tudnak mást tenni, elindulnak haza a néni nélkül. majd' két órával később telefonál a fife arms hotel, hogy ott van egy vendégünk. tony átsétált a másik hotelbe hogy hazakísérje a nénit, nehogy ezen a rövid útszakaszon is elvesszen. azt hitte, csak a városba viszik be, de hazafelé maguknak kell megoldaniuk az utazást, így a távolsági busszal jött vissza a hotelbe...

4. aki nem tudja, melyik szobában lakik
egyik kedvencem ez a történet. házaspár, az első félemeleten lévő szobát kapták. egy csütörtöki napon az aberdeeni kirándulásról visszaér a busz, kulcsok kiosztása után 10 perccel a férfi visszajön, hogy valamiért MOST nem nyitja a kulcs a zárat. nosza, hát van ilyen, ha a takarítók duplán zárják, csak a master key (fő kulcs?) nyitja... sebaj, idő mint a tenger, felkísérem az úriembert. a feleség már a liftnél rohan elénk hogy sikerült, kinyitotta. mondom nekik, ha nem bánják vetnék még én is egy pillantást arra az ajtóra. semmi gond. becélzom az 53mas szoba ajtaját, ugyanis a pasinál az 53mas kulcsa van. mikor látják hogy odafordulok közlik hogy nemnem, nem ez az ötvenhármas szoba hanem az a másik ott, látom? perszehogylátomhogynelátnám, de maguk látják itt ezt a szép kerek 53mas számot az ajtón?! óóóóó hát ezért nem működött az a kulcs! 

5. a hárpia
pár hete szombaton érkezett két kedvesaranyosöreglány a shearings tourral. egy hatfős asztalnál foglaltak helyet hárman, az első két este, majd mikor hétfőn a másik busz is megérkezett, megtelt a maradék három hely is. ekkor az öreglány kiverte a balhét, hogy hol fog az ő barátnője így ülni szerdán, amikor jön?! mert hogy igenigen, itt foglalt szobát ő is. nosza, erre jön a mi étteremvezetőnk, hogy miért nem írtam a barátosnét a listájára, ha jön?! barátosnéről senki nem tud semmit, foglalás nincsen... nem is lehet, mert minden szobánk foglalt péntekig, így ha jönne se tudnám hova rakni. persze ezt nem Ian fogja elmondani a nyanyának, hanem én, így az én fejemet kapja le. 
hogy a barátnő telefonált, és azt mondtuk neki hogy van szoba ésatöbbiésatöbbi. lássukbe az étel szar, a szobák rondák, az én hozzáállásom a problémához felháborító. hogy ajánlja is hogy találjak szobát mert különben neki kell befogadnia a barátosnét és azt aztán....
nincs mit tenni, megoldást ekll keresni. ha a barátnőnek valaki a hotelből azt mondta, hgoy van szoba, akkor szobának márpedig lennie kell. két munkásember dolgozott a tetőn, ők is nálunk aludtak, kiraktam őket másnap estére, be egy vendégházba a faluban. a nőt megnyugtattam, hogy lesz szoba, blabla. még mindig nem boldog, de legalább nem hiába autózik majd a 65éves barátnője akit 30 éve nem látott és igazán nem kívánhatom hogy miattam ne lássák egymást újra.... 

a dolgot csak azért mesélem el, mert szerintem szép példája annak, hogy mit meg nem teszünk a vendégért. csináltam szobát. 
éééés a szép az egészben, hogy miután egy órát kiabált velem a recepción és mindennek lehordta a hotelt, másnap reggel bocsánatot kért. ugyanis a barátnője csak szeretett volna hozzánk jönni,de a telefonba azt mondták, hogy nincsen hely, ezért máshol foglalt szállást, kedves kis hárpiám cska félreolvast az üzenetet.... 

6. az ártatlan
történt egy pár hete, hogy az 1es szobából szaladtak délután a vendégek a recepcióra, hogy ömlik be a plafonon a víz. ez bizony komoly dolog, megy hát a menedzser a karbantartóval kivizsgálni a dolgot. mármost a víz a felette lévő folyosóról folyik le, hát oda kell menni. fel is mentek, végig is döngettek minden szobát, hogy van e víz a padlón? sehol sem volt, egy szobából pedig nem jött válasz. nohát akkor hozzuk a kulcsot, megnézzük. kulcs nincs a recepción, akkor mégis a szobában a vendég. dörömbölünk az ajtón. jön a válasz: "drágám, te vagy az?"
Nem, itt a menedzser, tessék mondani, nincs víz a padlón? - hát egy kicsike....
namármost azt a "kicsike" vizet úgy kell elképzelni hogy az ajtó alatt már folyt ki a HAB, a folyosón a lépcsőig úszott a padlószőnyeg, és aszobában is elázott minden.
természetesen a reakció hogy átköltöztetjük őket máshova. de a nő nem tudja, hogy kell bepakolni a bőröndöt és a férje nincs ott. nem tudja mi történt, de azt hiszi, elbóbiskolt a zuhanyzóban. pár perccel később, mikor jane még mindig más szobába akarja költöztetni a víz okozta károk miatt, a fejéhez kap és ártatlan arccal megkérdezi: " lehet hogy azért folyt ki a víz mert letakartam a lefolyót? ha nem csinálom többet, maradhatunk?"

a kedves hölgyeményt nem költöztettük el, nehogy más szobában is elárasszon mindent. az 1es szoba viszont, amelyik alatta van, úgy elázott, hogy újra kellett festeni a mennyezetet, az egyik falat és a szekrényt. a szekrényben plasztik csomagolásban volt két extra párna és egy takaró. a mutatvány után a szekrény alján állt a hab, és a párnákból-takaróból folyt a víz. hetekig szellőztettünk.

7. aki azt üzeni a szakácsnak....
történt egyszer, még mikor szabadnapos is voltam, hogy vacsoraidőben a konyhára bejött egy néni hálóingben. a döbbenettől tátott szájjal hallgattam a néni és az étteremvezető közötti "beszélgetést" 
a néni csak azért jött (a folyosó másik végéről végig, hálóingben) mert a szakáccsal akart beszélni. ja hogy már végzett? megmondanák neki, hogy holnap lasagnát csináljon? csak ennyit szeretett volna.

8. aki elmeséli az életét...
történt egyszer hogy egy öreg bácsi egyedül látogatott meg minket. imááádja a céget, már majd minden hotelünkben járt, a múlt héten is, például fort williemben töltött 5 napot, micsoda áááár, micsoda fantasztikus áááár! és mi mindent látott. egyébként bányász volt fiatal korában, nagyon erős volt ám... ő volt az a bácsi, akit bement a konyhára, valószínűleg azért, hogy a szakácsokkal is megossza élettörténetét, majd mikor kijött azt mesélte: óóóó találkozott egy nagy szakáccsal, a legnagyobb szakáccsal, egy magyar szakáccsal....!!! :D (Lacival). és ő volt az a bácsi is, akinek bár minden bizonnyal érdekes történetei voltak, nem tudtam értékelni, mert mindig akkor talált meg, mikor 10 kiló csészét egyensúlyoztam egy tálcán vissza a konyha felé...

9. aki nem emlékszik
egy nagyon öreg bácsiról van szó, szerettük, kedves volt. szintén egyedül látogatott meg minket. öregség, alzheimer. rendszerint fel akarta venni a kulcsot a recepción, majd mikor tájékoztattuk hogy nem adta le, 10 perc keresgélés után megtalálta a zsebében. vele történt, hogy vacsora után kijött a recepcióra és elpanaszolta nagy bánatát: elbóbiskolt vacsora közben, és mire felébredt, nem emlékezett már hogy túl van e a desszerten, vagy még ki se kérte. így aztán nem akart a pincérek előtt nevetségesnek látszani, eljött. ő rendszerint a cigarettáját is ott felejtette, de nem emlékezett rá. 

10. aki nem fürdik
csoda hogy még tudta vezetni az autót, amivel érkezett. a regisztrációs papírokat már nem tudta kitölteni, úgy remegett a keze, a bőröndje pedig... az autóban van, a csomagtartóban, tessék kedvesem, itt a kulcs, idehoznád? szerencsétlenségére az első emeleten kapott szobát, a lifttől NAGYON messze. a 15 perc alatt, míg felértünk a szobához megtudtam, hogy a húga ajándékozta meg ezzel a nyaralással, hát nem rendes tőle? etc etc.
a bácsi 7 éjszakát töltött velünk, majd miután hazament, a kommentkártyáján ezt találtuk: fürdőszobai funkciók értékelése: nem tudok erről nyilatkozni, lévén hogy rokkant vagyok, nem tudtam bemászni a fürdőkádba.
csak szólnia kellett volna, és ha nem is az első este, mert teli voltunk, de am ásodik este tudtunk volna adni neki másik szobát!